Rosenauer Károly: A Beszterczebányai Á. H. Ev. Gymnasium története. Besztercebánya 1876.

II. A beszterczebányai ev. gymnasium mint városi intézet1537-1674.

39 tanári kar, vagy áz egész ifjúság előtti megdorgálás. Fenyítő eszközül használtatott a megszégyenítés is, s e czélból a bűnös hátára kiilömböző csúfságos jelvények köttettek, fejére bolond sipka adatott, vagy pedig az utóbbi, kényszeríttetett az iskolai épületben, vagy ez előtt is a mendicánsokkal együtt söpörni. Szükségtelen megjegyezni, hogy mai fogalmainkkal a büntetésnek utóbbi neme nem egyezik meg. — Ha valamely tanuló a roszban oly megrögzött volt, hogy mindezen büntetések nem fogtak rajta az intézetből kizáratott. — A tanulók magaviseletét következő iskolai törvények szabályozták. — Az intézetbe belépni kivánó idegen tanulók kötelesek voltak előbbi tanulmányaikról s magaviseletökről bizonyítványt hozni; ha ilyennel nem bírtak, akkor csak néhány tisztességes polgár ajánlása alapján vétethettek fel. — Minden belépő és kilépő tanuló köteles volt osztálytanáránál jelentkezni, illetőleg ettől búcsút venni; ki az utóbbit tenni elmulasztotta, nem vétetett fel újból, ha visszatért. A tanulók első kötelességévé tétetett a vallásosság; ezek a vallásos gyakorlatokban való buzgó részvételre intettek; az iskolában az imádság vagy vallásos énekek éneklése közben a padokban térdet kellett hajtaniok. — A szóban lévő törvényekben különösen arra figyelmeztetnek a tanulók, hogy az iskolába hajlamból és kedvvel járjanak; ezek intetnek szorgalomhoz, illemhez, és tisztasághoz, óvatnak durvaságtól, szenvedett bántalmak megtorlásától, továbbá vádaskodástól, pajkosságtól, és könnyelműségtől. A tanuló nem csak szabad művészeteket („freie Künste") tanuljon az iskoláhanem tanuljon ott hallgatni is; ne fecsegje ki a városban, mit az iskolában ban, tap.-uztal. Iskolába nem való tárgyaknak, p. o. gyiloknak, késnek elhozása, továbbá adásvevés, cserélgetés, elajándékozás, kölcsönözés, lakmározás, éjeli kóborlás, koczka és sakkjáték, halászás, folyóban való fürdés, az utczán való tétlen sétálgatás, túlrövid vagy tanulóhoz nem illő ruha viselése, tollaknak a kalaphoz való tűzése, és az arcz festése („sich schminken") tiltatnak. Az iskolában használt könyveken kivül más müveket csak az igazgató engedelmével szabad az érettebb növendékeknek olvasni. A nagyobb tanulók társalgási nyelve csak a latin, a kisebbeké a német. Testi gyakorlatok közül csak azok engedtetnek meg, melyek Camerarius Joakim „Praecepta vitae puerilis" czimű művében ajánltatnak. Ezen törvényeknek kisebbszerű áthágásait maga az osztálytanár fenyítette meg; súlyosabb esetekben az illető tanuló a tanári kar elébe idéztetett. E végett minden hó utolsó szombatnapján a délutáni imák után a tanárok az igazgató szállásán gyülekeztek össze. Ezen alkalommal az igazgató mindenek előtt a tanári kar kebelében nétán kitört villongásokat kiegyenlítette. — Az iskolai törvények időről időre, mikor azt az igazgató szükségesnek látta, a lelkészek és néhány városi tanácsos jelenletében felolvastattak a tanulóknak. A mi más oldalról a tanárokat illeti ezek megkívántató kellékei Halvepápius szerint a vallásosság, példás erkölcsösség, lelkiismeretesség, belső hivatás a tanítói pályához, áldozatkészség a közjó előmozdításához, tevékenység és munkaképesség; rendszeretet és pontosság, leleményesség a tanításban és a fegyelem gyakorlásában; oly magaviselet, mely egyrészt alkalmas