Rosenauer Károly: A Beszterczebányai Á. H. Ev. Gymnasium története. Besztercebánya 1876.

II. A beszterczebányai ev. gymnasium mint városi intézet1537-1674.

Az első osztály növendékei előbb olvasni, később írni is tanultak, s eleintén csak az ábécéskönyvét, később a Donatus-féle latin nyelvtant és Cáto erkölcsi mondatait is kapták kezökbe. Az utóbbiakból a tanitó mindennap egykét sort megmagyarázott, melyeket a növendékek otthon megtanultak s később az iskolában felmondottak. Azonkívül minden írni tudó növendék mindennap délután 2 latin szót német jelentésével együtt külön irkába jegyezett be magának, melyeket otthon megtanulván másnap felmondott. A második osztálynak hétfőn és kedden magyaráztattak Cameraiius Joakim aesopusi meséi, Erasmus: De civilitate morum, és Camerarius: Praecepta morum czimű műveik; továbbá csütörtökön és pénteken Terentius valamely színmüve. De egyszerre csak annyi vétetett elő, a mennyit a növendékek otthon könyv nélkül betanulni képesek voltak. Délután hazamenet előtt valamely hasznos mondat („ein nützlicher Spruch") felíratott a táblára, s megmagyaráztatott; p. o. „timor domini est initium sapientiae; — omnibus in rebus modus est pulcherrima virtus." Ezt a növendékek külön irkába leírták, otthon megtanulták, és másnap reggel az iskolában felmondták. Az aesopusi mesék és Terentius magyarázásánál és az emiékelt darabok felmondása után begyakoroltatott a latin nyelvtan és etymologia. A tanító a szabályokat példákkal világosította meg, melyeket a tanulóknak rögtön lefordítaniok kellett; mint p. o. „Strafe folgt gewisslich nach Verachtung göttlicher Gebote: poena comitatur certo contemptum divinarum legum." A nyelvtani szabályok szorgalmasan emiékeltettek. Tankönyvül használtatott Melanchthon nyelvtana. A harmadik osztálynak hétfőn és kedden Virgilius, csütörtökön és pénteken Cicero levelei, vagy ennek „de amicitia" és „de senectute" czimű iratai magyaráztattak, vagy pedig Salustius. A reggeli utolsó órában ismételtetett a latin mondattan és etymologia, s ekkor ezen osztályt a másodikkal combinálni is lehetett. A délutáni utolsó órában előadatott a prosodia; e mellett magyaráztattak: Ovidius „ex Ponto", Eobanus heroidái, Sabinus és Stigélius alagyái. Tannyelv és a tanulóknak egymás közti társalgási nyelvök volt a latin. Ez a következő osztályra nézve is áll. Vasárnapon átszolgáltatták ezen és a 4-ik osztály növendékei házi dolgozataikat, melyek latin fordításokból állottak. A tanító ekkor figyelmeztette őket az ejtett hibákra, s ezeket velők kijavíttatta. Azután új feladatot mondott nekik tollba, melynek tárgya a szentírásból, a történelemből vagy pedig a görög-latin mythologiából volt merítve, s p. o. Józsefről, Sámsonról, Dávidról, az elvesztett fiúról, vagy Ulysses és Polyphemusról, Hercules és Omphaléről, Cyrus és Kambysesről stb. szóllott. A történelem tanítása az ezen alkalommal elmondott történelmi elbeszélésekre szorítkozott. A negyedik osztály külön tantárgyairól már előbb tétetett említés. A görög nyelv tanításánál magyaráztatott Phocylides, Hesiodus, Isocrates és Xenophon „Oeconomicus" czimű műve. Vasárnapon a délutáni isteni tisztelet után az iskolába összegyülekezett összes tanulók a vasárnapi evangyeliomi szakaszokat, a kisebbek pedig a kátét