Rosenauer Károly: A Beszterczebányai Á. H. Ev. Gymnasium története. Besztercebánya 1876.
I. A hitújítás elterjedése Beszterczebányán
16 Szükségesnek tartottam ezt előrebocsátani mielőtt sajátképeni tárgyamhoz, a beszterczebányai ev. gymnasium múltjának elbeszéléséhez fognék. Mert protestáns lakosság nélkül protestáns iskola sem nem keletkezhetik, sem nem létezhetik. Az eddig elbeszélt vallási mozgalmak a hitújítás terjesztése és megszilárdítása által megvetették a beszterczebányai ev. iskola első alapját is. Legközelebbi feladatom most azon e szakasz elején feltett második kérdéshez szóllani, hogy a beszterczebányai iskola a hitújítás terjedéséhez milyen viszonyban állott. Hogy ezen viszonynak igen barátságosnak kellett lennie, azt eleve is feltehetjük, mert az iskola támogatása nélkül a hitújítás nem terjedhetett volna el oly gyorsan, mint ez, a mint láttuk, tettleg történt, Ha a gyermeki fogékony szellembe, mely önálló ítélettel még nem igen bir, s épen ezért készséggel hódol idegen tekintélynek, az iskolában a katholikus egyház iránti tisztelet csepegtettetett volna be, akkor a felserdült nemzedék közt a hitújítás csak bajosan tehetett volna hódításokat. De ennek épen ellenkezője történt. A beszterczebányai iskolánál a fent érintett ok miatt igen korán kellett evangélikus érzelmű tanférfiaknak működniők. Bizonyosan a városi tanács is. mely, a mint láttuk, oly korán kedvezett a hitújításnak, azon volt. hogy ily érzelmű férfiak neveljék a serdülő nemzedéket. Ezt már analógiából is állítanunk kell; mert ha a tanács oly hévvel fáradozott evangelikus hitszónokok megszerzésén, kik a tisztított tanokat a felserdültek közt terjesztették, bizonyosan az iskolában is csak oly egyéneket tűrt meg, kik hasonló irányban működtek. Ezen okból az 1529-iki évben a tanács beleegyezésével megválasztott iskolamestert, Entsinnst, ') már joggal az evangelikus tanitók közé lehetne sorolni. Mivel azonban ezen állítás mellett csak a valószínűség szóll, s mivel e férfiú meggyőződéséről semmi egyéb positiv adattal nem bírunk, ezért nem választom az utóbbit további elbeszélésem kiinduló pontjául. A beszterczebányai iskola evangelikus tanárainak hosszú sorát megnyitja Sief/lcr János, Luther és Melanchthon közvetlen növendéke. -) E férfiú lőcsei születésű volt, 1527-ben a wittenbergi egyetemet, látogatta, 1537 és 1538-ban a beszterczebányai iskolát igazgatta, 3) 1545 és 154C-ban városi tanácsos volt, s az utóbbi zésével 1545. Febr. fí-án Beszterczebánya városára ruháztatott át. A város ezen intézet igazgatásával Józsefet, előbb lerakói lelkészt, bizta meg, egyszersmind pe.lig az ápoldai javadalom költségén a városi jegyző, Steger Mihály fiát, Ráfaelt, a wittenbergi egyetemre küldte. József 154{5-ban meghalt, s ugyanekkor utódjává Stöger Rafael választatott. Mind ez a városi levéltár egyik vastag kéziratában körülményesen van elbeszélve. — A város az ispotály javadalmát soha sem foglalta le, és nem is fordidotta annak jövedelmét saját ezéljaira, hanem mint annak pártfogója mindig azon volt, hogy e jövedelem eredeti ozéljára, t i. szegény polgárok ápolására fordittassék. S ez válóban e ezélra fordittatik mostanáig is Íl8jdau azonban az ápolda sokkal nagyobb jövedelemmel hirt, mivel akkor azon kiváltsága is volt, hogy minden, Beszterczebányán elfogyasztandó lisztnek annak két malmából kellett kikerülnie. IIa másféle liszt csempésztetett be a városba, ez ama intézet javára elkoboztatott. 1) V. 1. — 285, 80. — Miklós plébános egyik levelében ezt irja: „Itaqne inéi favore arredente etiam virorum ronsularium oonsensn, Erasmus assecutns est, ut niunns scholasticnin hic obiret." 2) A wittenbergi egyetem anyakönyvébe így van bevezetve: ..Johannes Siglerinus de Leutschavia." L. Révész B. névsorát. 3) L. a városi levéltárban lévő jegyzökönyveket, és Fraknói 180 1.
