Rosenauer Károly: A Beszterczebányai Á. H. Ev. Gymnasium története. Besztercebánya 1876.
A beszterczebányai ev. gymnasium mint egyházi intézet 1678-tól a legújabb időkig.
135 E korán elhunyt férfi hivatalbeli utóda e sorok irója lett. Végre még röviden megemlítem, hogy Baltik F. a gymnasiumi könyvtárat és az egyházi levéltárat rendbe hozta, s hogy 1870 Szept. 24-én liptó-szentmiklósi lelkésznek megválasztatván, tanári hivatalát letette. Ugyanezen évben helyettes tanároknak megválasztattak Wagner L. és Boihár E.; az előbbi 1872-ben leköszönt állomásáról, az utóbbi 1874-ben lelkészi pályára lépett. Utódaik Kmety János és Pittner Sámuel lettek, kik közül az első az 187 5/ 6-iki tanévet a hallei egyetemen töltötte, s ezen idő alatt Hlavatsek Andor által helyettesíttetett. Ezen adatokkal azonban már a múltból a jelenbe, a történeti elbeszélésből a statistikai kimutatásba léptem át, s csak azt jegyzem még meg, hogy a tanításnál jelenleg az Ácsán megállapított tanterv követtetik. Föl van tárva a beszterczebányai ev. gymnasiumnak egész múltja; 339 évi fáradalmas munkára pillantánk vissza e sorokban, s ki tudná megmondani hogy a 11 nemzedék közül, melyek ezen idő alatt testileg a föld porába viszszahanyatlottak, szellemileg hány ezeren gazdagodtak meg e munka maradandó gyümölcseiből! Azon férfiak közül pedig, kiknek hosszú sora épen most lelki szemünk előtt elhaladott, és kik ezen intézetben az emberiség egy részét a szellemi sötétség rabságából megváltani iigyekeztek, hányan viselték az üldözés és nélkülözés töviskoronáit! Mert ezen intézet nem részesült azon hatalmasok kedvezésében és pártfogásában, kik az ország vagyonával és hatalmával rendelkeztek, sőt múltjából azon tanúságot is vonhatjuk le magunknak, hogy a magyarhoni prot. egyházi testületekre, melyek nagyobb körűek, a legfontosabb ügyben sem lehet biztossággal támaszkodni, s hogy a magyarhoni protestantismus legnagyobb gyöngéjét eddigi egyházi szervezete, legnagyobb erejét pedig egyes intelligens egyházközségeknek és egyes fenkölt s nemes keblű egyháztagoknak buzgósága és áldozatkészsége képezi. igen korány elhunyt, beszterczebányai tanár Márkus Sándor. Márkus azon kevés hazai füvészekhez tartozott, kik birván a szükséges ismeretekkel a rokon tudományokból, a növényélet mélyeibe s ez által a természet csudálatos nagy gazdaságába is bepillanthatnak, s annál fogva folytonos élvezet mellett sem a fáradságot sem az áldozatokat nem veszik észre, melybe kutatásuk kerül; azokhoz, kik őszinteségükben, szabatosság tekintetéből, górcsővi tapasztalataikat rajz s jegyzetek által azonnal a jövendőnek biztosítják. Hogy mennyire feküdt szivén majdani munkálkodását biztos alapra fektetni, mutatják számos rajzai mellett azon táblák is, melyeket a górcsövi mérések könnyebbitése s gyorsítása végett készített magának, mutatja azon körülmény, hogy a mint kedves nejétől 1864. márczius 18-án jó górcsővel meglepetett (mely most a pesti füvészkert birtokában van), legelső kötelességének tartotta ezen táblák pontos kidolgozását. Márkus buzdításomra adta magát az eddig nálunk igen elhanyagolt moszatok vizsgálására, a miéit némi kötelesség háramlott rám, nem engedni, hogy váratlanul megszakasztott munkálkodásának eredménye nyomtalanul veszszen el, vagy idegen kezekbe kerüljön, mi, tájdalom, sok kincseinkkel történt. Ezen okból megszereztem hagyatékát folytatandó működését, mignem szerencsés leszek azt másra bizhatni folytatás végett. Meunyit nyert Márkus által hazánk viránya, mutatja az itt vázlatosan összeállított moszatvirány, ha av.t összehasonlítjuk mind avval, mi eddig a hazai algákról tudomásra jutott. Moszat-hagyatéka a mellett, hogy megfelel a jelenkor kívánalmainak, a harmadfél év tekintetbe vétele mellett oly gazdag, hogy Beszterczebánya vidéke a hazai városok közt Fiume után első helyen áll moszatvirány tekintetében.
