Rosenauer Károly: A Beszterczebányai Á. H. Ev. Gymnasium története. Besztercebánya 1876.

A beszterczebányai ev. gymnasium mint egyházi intézet 1678-tól a legújabb időkig.

127 in via virtutis ad glóriám constanter tendere voluerit," A végén néhány primánus sikerültebb költeménye közöltetik, részint a szerzők kitüntetése czéljából, részint a többiek ösztönözése végett; e dolgozatokon Magda, mint maga megjegyzi, szántszándékosan semmit sem változtatott, hogy azok egészen csak az illető növendékek művei maradjanak.') Hazánkban még napjainkban is 1) Nem lesz tán érdektelen, ha néhány ezen versek közül itt másod izben lenyomatik, mivel az iskolai munkálatok legtisztább belátást nyújtanak valamely iskola működésebe. Hymnus in laudes Christi. 4. Morbidis fidus medicus fuisti, Esque tu semper, miseros et aegms Ut páter clemens beuignusque nunc juvare paratus. 5. Tu decus mundi, soboles divina Esque tu mortis sqtialidae domator, Nec tuum uomeu series dierum Longa delebit. 6. Nam tibi nemo fuerat par unquarn, Nec erit certe similis in orbe, Tu genus donas hominum benigne Candida luce. 1. Nunc meo clemens faveas labori Cbriste! nunc fac, igne meum calescat Cor; tuas laudes etenim, decusque Carmine dicam. 2. Tu viam veram tacilemquae nobis, Quae ad polos ducit, miseris parasti; Duce te possunt homines beatam Scandere sédem. 3. Perditnm nostrum genus atque saevae Mortis in fances properans levasti, Ac oves pastore bono carentes Ipse fovisti. 7. Occidet mundus, Tu a glória et laus, Artibus sanctis Tibi quam parasti, Temporis longi fugiet terentem Omnia dentem. Sim. Lehotzky. Vivitur parvo bene. Gaudia vera tenet, non qui bona possidet ampla, Nec qui divitias, jugera, mille boves, Nec qui congestos fulgentes aeris acervos, Nec qui sublimes marmoreosque lares: Talem nam semper cruciat furiosa cupido, Et vexant curae perpetuusque timor. Verum, crede mihi, paucos qui possidet agros, Qui non immensas divitiasque tenet, Ib vivit gaudens, hilaris, menteque serena, Contentns semper paupere sorté sua. Non timet is íures nocturnos, nonque latrones Huic est perpetuo dulcis et alta quies. Georg Scholtz. Lipt. Deploratio praesentis status Hungáriáé. 0 miseram, nostris male dum sic vivitur annis, Pannoniam! quo te, quo mala tata feruut? Siccine, et in tantum rigidas exarsit in iras Fortuna, et tetrico volvit in ore minas? Heu! veluti, vasto cum saevit in aequore caeca Tempestas, adfert mille pericla rati, Sic quoque fátum in nos atro spuit ore cruorem, lulestat nostrae dissita meinbra ratis. 0! igitur tristem tu nunc Elegeia vestem Indue, nunc mitte questus ab ore graves.