Haan Lajos: Békés Csaba mezővárosa hajdanáról ’s mostani állapotjáról. 2. kiad. Pest 1866.

VII. Lakosai

43 r A' csabai politikával vesződni nem szeret. Érdek­kel hallgatja ugyan, hogy mi történik a' nagy világban; de ritka, ki politikai hirlapok olvasására adná magát. Ellenben szereti olvasni a' vallásos könyveket. Van oly­lyan, a' kinek 20—25 könyvből álló gyűjteménye van. Dolgosabb népét a' csabainál alig találni az ország­ban. Munkaidőben képes két nap és két éjszaka egymás­után dolgozni 's alig egy két órára hunyja be szemét. A' szomszéd Csanád és Aradmegyei pusztákat is leginkább a' csabaiak munkálják. Sőt munka után elmegy a' csabai Bánátba és a' határőrző vidékekre is. 'S miután: „minden gonosznak kezdete a' heverés szeretete" a' csabait épen ezen munkássága tartja visszz a' bűntől. Itt, több mint harminczezernyi nép közt, nagyobb bűn, péld. lopás, rab­lás ritkán fordul elő 's ha igen, azt is többnyire idegenek teszik. Megyei börtönben csabait látni ritkaság. Kiemelendő továbbá a' csabai nép ritka vallásossá­ga. A' nagy templom, mellybe m. e. nyolczezer halgató elfér, vasárnaponként mindig tele van 's abban az egy­házi beszéd alatt példás csend uralkodik. A' hétköznapi isteni tiszteletet rendesen 600 — 1000 halgató látogatja. Az ur vacsoráját évenként m. e. 15 ezer hi vőnek osztjuk ki. Az iskolában a' csabai legnagyobb súlyt fektet arra, hogy gyermeke a' vallásban kellő oktatást kapjon, neve­zetesen ininél több vallásos éneket megtanuljon. Sőt ke­resztelési, házassági, halotti tori lakomái is mindig val­lásos ének, ima és szónoklatokkal vannak öszvekötve, mellyeket mindég egy arra kiválasztott egyén vezet. Ez a' vallásosság teszi, hogy a' csabainak kevés igényei van­nak, a' világi hiúságok után nem kapkod, sorsával meg­elégszik, 's ha súlyos betegség vagy akárminö baj éri, ugy nézi azt, mint Istennek akaratját, a haláltól nein fél, sőt legnyugodtabban néz végórája elé. 'S ezen vallásossá­got a' csabai tettleg is gyakorolja. Itt például egészen fe­leslegesek volnának az árvaápoló házak. Ha valaki után árvák maradnak, azokat rendesen szétszedi és magaéi gyanánt fölneveli a' derék csabai nép, akár rokon, akár nem. 'S hány olly példát lehetne előhoznom, hogy a' fel-

Next

/
Thumbnails
Contents