Haan Lajos: Békés Csaba mezővárosa hajdanáról ’s mostani állapotjáról. 2. kiad. Pest 1866.
VI. Földje és termékei
36 drágább volt, mint a' teli. Egy fertály földnek ára volt akkor kétszáz p. forint, 's ezen ár 1862. évben háromezer p. frtig emelkedett. Legfőbb és legjövedelmezőbb gazdasági czikkei Csabának a' buza és a' dohány. Egy hold évi termése egyre másra tiz posonyi mérőre számíttatván, az öszres csabai határ m. e. 350 ezer p. mérő búzát terem. Az 1863. ínséges évben azonban alig 60 ezer p. m. termett. A' dohányból középszerű évben m. e. 250, jó évben pedig m. e. 350 ezer forint árú terem. Lóhere leginkább a' rétben, repcze csak nagyobb birtokosok által termesztetik. Azonkívül termesztetni szokott kukuricza és árpa bőven, zab és köles kevesebb. Szép jövedelmet hoz a' kender is, melylyet a' csabai nők kiválólag szeretnek termeszteni, magok fonják föl, szövik, fehérítik 's csak az eladatni szokott zsákokért és ponyvákért évenként több mint 12 ezer forint foly be. — A' csabai bor karczos, asztali bornak megjárja 's jó gondviselés mellett 3—4 évig is eltartható. De a' szőlőskertek lassanként ki irtatnak, mert a' nagy fogyasztási adó és a' csekély ár mellett nem fizetik ki a reájok forditott munkát. Pár évtized olta a' gyümölcsfa nemesités is lábra kezd kapni 's itt ott a' tanyákon szép gyümölcsöket láthatni. Szép érdemeik vannak e' részben Szemian B. Pál, Sztraka Károly, Csorba Mihály, Wilim János és Nóvák Dániel evang. tanítóknak, kik szorgalommal űzték és űzik a' gazdászat ezen ágát 's az egész vidéket ellátják nemesitett gyümölcsfa fajokkal. Még többet várunk idővel a' békési gazdasági egyesület mükertészétől. Mi az állatokat illeti, azelőtt mig a' vizek lecsapolva nem voltak 's Csabát rétség környezte, vadruczák és vadlibák ezerenként repkedtek a' város körül. Látni lehetett mig a' becses kócsagokat is. Most nyúlon, foglyon, túzokon és őzen kivül más vad nem találtatik nálunk. Ha mar elgondoljuk, hogy a' fölvidéki paraszt kénytelen földjét minden évben trágyázni, minden vetés alá kétszer, háromszor szántani és mégis ennyi fáradozás után földje sokszor a' bevetett magot sem adja vissza:
