Pákh Károly: Az Iglói Ág. H. Ev. Főgymnasium története (Igló, 1896)

A progymnasium időszaka

— β — Α XIII szepesi városok 1773'^an Mária Terézia által újra visszacsatoltalak Magyarországhoz, de ezzel e városokban a protestánsok egyházi viszonyai kedvezőbbre még nem alakultak. Az iglói evangélikusok nyilvános iskolát Mária Terézia alatt sem állíthattak fel, oda utasították őket, hogy járassák gyermekeiket a katli. normaliskolába. Ennek az utasításnak még értelme lett volna, ha csak egy-két gyermekről lett volna szó; de egyik egyházi jegyzőkönyvünk kimutatása szerint 1778-ban Iglón az ev. magántanítók és kántorok vezetése alatt 242 növendék (147 fin és 95 leány), míg a katli. iskolában ugyan akkor 136 növendék (106 fin és 30 leány) volt. II. A progíjmnásium időszaka. 1784 —1854, II. József türelmi rendelete (1781) a protestánsoknak nyugalmasabb és szebb reményeket keltő napokat hozott. Az iglói egyház akkori vezérférfiai: Czirbesz András lelkész, Grünblatt János egyházfelügyelő, Jóny János iskolai felügyelő, Liedemann Sámuel, Laszgallner, Paltzmann Márton, Korabinszky stb. nemcsak az elemi, hanem a grammatikai iskola felállítása, illetőleg egy iskolai pénzalap előteremtése végett indítottak egy mozgalmat és pedig oly eredménnyel, hogy az áldozatra kész hívek 10,525 frtot írtak alá. De törekvésük uj akadályokba ütközött. II. József kormánya a katholikus és evangelikus népiskolák közösitését vette czélba és általános volt itt a megdöbbenés, midőn a helytartótanácsnak 1783. julius 24-éu kelt leirata az iglói ev. iskolákat megszüntetni és a gyűjtött pénzösszeget az adakozóknak visszafizetni rendelé. A közös népiskolák eszméjét a protestánsok itt is, ugy mint másutt, bizalmatlansággal fogadták, mert azokban a térítés eszközeit látták. A közös iskola kérdése utoljára 1789. május 26-án jött szóba az iglói egyházban, a mely napon Kazinczy Ferencz, ki akkor a kassai kerületben a nemzeti iskolák felügyelője volt, a helybeli kath. és evang. iskolák közösitése ügyében járt Iglón, de siker nélkül. A hitsorsosai előtt nagy tekintélyben álló Horváth Stansith Imre, szepesi alispán, sem ajánlotta az iglói evangélikusoknak az egyesülést. Sok utánjárás és felfolyamodás után azonban végre mégis annyiban czélt ért az egyház, hogy az 1784. ápril.