Pákh Károly: Az Iglói Ág. H. Ev. Főgymnasium története (Igló, 1896)

A progymnasium időszaka

— 7 — i6-án 292. sz. a. kelt helytartótanácsi intézmény megengedte neki egy triviális iskola felállítását. Ennek alapján az egyház eddigi magánjellegű elemi iskoláját nyilvánosnak jelentvén ki, az 1784. jul. 11-én tartott convent egy lépéssel tovább menve, a felállítandó grammatisták osztálya számára egy nj tanitó választását határozta el, a ki mint »docens priinárius- az egész latin és elemi iskolának vezetője (rectora) legyen. Ε határozat folytán felállíttatott a grammatisták osztálya és 1784. deczember 30-án megválasztatott az iskola rectorául a mateóczi születésű SCHUMACHER MIHÁLY évi 200 frt állandó fizetéssel és szabad lakással; egyéb jövedelmei voltak még minden tanítványától évnegyedenként 10 garas tandíj és a beiratási dijak. Köteles volt a donatisták és grammatisták egyesitett osztályát naponkint 6 órán tanítani. Scliumachernek azonban mindjárt kezdetben aggodalmai voltak arra nézve, hogy a naponkénti 6 órai tanítás sok lesz ugy a tanitóra, mint a tanulókra nézve, s midőn 1786. tavaszán meghívást kapott az akkor igen jó hírben álló csetneki (Gömörm.) iskolába: kinyilatkoztatta a com-ent előtt, hogy a meghívó levelében megállapított feltételek mellett itten to\-ább nem maradhat. A convent a helyzeten változtatni nem bírván, legkevésbé sem gátolta nj hiványának elfogadásában, sőt szivéből gratulált neki a kitüntetéshez. Schumacher tehát 1786. ápril havában elment Csetnekre rectornak, onnét pedig (1784-ben) Sopronba, hol mint lyceumi tanár végezte be életét. Schumacher helyét a szepesváraljai születésü TIBÉLY DÁNIEL foglalta el (1786. május), mellette Blasius János a donatisták tanítója; de hat év múlva, 1782. újévkor Tibély szülővárosába tért vissza rectornak. Tibélyt a szintén szepesváraljai STELLER TÓBIÁS követte, ki a tübingai egyetemről hivatott ez állásra, melyet 1792. október kezdetén foglalt el. Steiler vezetése alatt az iskola örvendetes fejlődésnek indult, egy nj tanfolyammal — az úgynevezett syntaxissal — gyarapodott, mely azonban közvetlen utódai alatt ismét megszűnt. Tizennégy évig tartott buzgó, az iskola beléletének szabályozására és fejlesztésére nézve alapvető tanári működése után 1807-ben szeptember kezdetén Ugartsthalba (Galiczia) hivatott lelkészül. Aggkorábau nyugalomba lépve, a 40-es évek elején megint visszajött Iglóra, hol egykori tanítványaitól, különösen pedig a Prihradny családtól gyámolitva, egy évet töltött az akkori lelkész, Pákh Mihály