Magyar Győző: Wimmer Gottlieb Ágost, felsőlövő nagy papja (Budapest, 1910)

II. Káplánkodása, majd első papsága Felsőlövőn

ρ- ψ 16 megtanult valamit orgonálni s felcsapott kántortanítónak. Még siralmasabb állapotokat talált a leánygyülekezetek iskoláiban. Alsőlövőn egy tanulatlan öreg paraszt, Villamoson egy juhász volt a „mester". A nagyobbak még Felsőlövőn is csak egy pár téli hónapon át jártak iskolába, mert egyébként a gazdaság körül foglalkoztak. Ily állapotok ébresztették fel a vágyat a mindent nyitott szemmel megfigyelő ifjú papban a népnevelés magasztos, de elhanyagolt ügyének felkarolására. S a felnőttek közt is sok visszatetszőt talált. „A gyülekezet — írja maga — az erkölcspusztitó házalókereskedés, a közeli határon át való csempészet, az uradalmi hivatalnokok iránti jobbágyi viszony s az egymás és a szomszédos helységek ellen folytatott perlekedés folytán, a nyomor, vallástalanság· és romlottság oly fokára siilyedt, hogy azt csak az ítélheti meg, aki hivatva volt ez Augias istállójának levegőjét némikép megtisztítani." Mily rosszul esett ez neki, aki telve ideálizmussal foglalta el hivatalát s át volt hatva azon hittől, hogy a romlatlan, egyszerű nép fiai közt evangéliumi hitbuzgóságot és szigorú erkölcsösséget fog találni. De bár fájhatott csalódása, nem riadt vissza. Ellenkezőleg, a reá váró munka nagyságának tudata csak növelte erélyét és munkakedvét. A széles látókörű ifjú pap, reformátori lélek volt s megfogadta, hogy nem nyugszik, míg népét ki nem emeli abból a fertőből, amelyben találta s fel nem emeli őket az Isten országa polgárságára hivatott lelkek erkölcsi magaslatára. Erre sarkallta szeretete Istenéhez, kinek jó munkása akart lenni szőllőjében serre emberszeretete. „Megesett a szivem, úgymond, a népen, melyet szerettem és egész ábrándos melegséggel szivemen hordoztam." „A gyüle-