Magyar Győző: Wimmer Gottlieb Ágost, felsőlövő nagy papja (Budapest, 1910)

I. Gyermekkor és diákévek

10 Mily barátságos színben tűnhettek fel a sok gyaloglás és egyedüllét után a házak hivogató kapni s az utcákon sürgő járókelők. Csak úgy feszülhetett keble a szép reményektől. De vájjon nem várt-e keserves csalódás reá az epedve várt célnál? Bizony a kegyetlen való hamar felrázta álmodozásából A keresett rokonnak híre-hamva sem volt s a líceum, melyben tanulmányait folyt; tili akarta, nem is volt nyitva, mert éppen a nagy szünidőt élvezték a diákok. Mi mást, tehetett az ifjú vándor, minthogy megint beállt szolgálatba. Egy kovácsműhelyben inaskodott a vakáció tartamára. Mihelyt a beiratások megkezdődtek, azonnal otthagyta mesterét s jelentkezett a líceumban. De ott tandijat kértek tőle s mert íizetni nem tudott, elutasították. Csakhogy aki Bécstől Selmecig gyalogolt, hogy bejusson a gimnáziumba, azt nem lehetett csak úgy könnyedén lerázni. Makacsul megmaradt szándéka mellett. Végre akadt, aki megszánta. Egy egyszerű pékasszony vette pártfogásába ós anyagi segítségével bejutott az iskolába és az alumneumba is, ahol lakást és ellátást nyert. A selmeci evangélikus liceum anyakönyve ma is tanúskodik róla, hogy az 1803/4. tanévben ott tanult, mint az első osztály, a donátus tanulója. Mily eredménynyel, annak nincs nyoma. De hogy nem eredménytelenül, azt vasszorgalnián kívül további tanulói pályája is kétségtelenné teszi. Már itt némi keresethez is jutott. Mint később sokszor említette tréfálkozva, itt lépett első egyházi hivatalába, orgonanyomó lett heti 15 krajcár bérért. Selmecbányáról 1805-ben Osgyánba került- Egy ke-