Batizfalvy István: A Budapesti Ág. Hitv. Ev. Főgymnasium története (Budapest, 1895)
2. A gymnasium változatos története a Thun-rendszer fennállásáig
22 nak biztosította. Ezen végrendeletében Glosius összes vagyonának hat huszadrészét szegény «evangelikus-lutheránus» tanulók, főleg olyan theologusok és bölcsészethallgatók felsegélésére, kik alaposabb kiképeztetés czéljából a külföldi egyetemet látogatják, ösztöndíjalapúi hagyományozta, olyformán, hogy ez ösztöndíjakat (105 frt) két évig élvezhessék. A nemeslelkű adományozó magyar hazafias szellemének fényes tanúságát adta az által is, hogy végrendeletében határozottan kifejezte, miszerint ösztöndíjban csak azon theologusok részesülhetnek, kik beigazolják, hogy a magyar nyelvben alaposan jártasak. Ezen hagyomány kezelését s az ösztöndíjak kiosztását a végrendelkező a pesti magyar-német ág. hitv. evang. egyházra bízta. A második végrendelet 1850 február 26-án kelt. A végrendelkező Glosius Dánielnek evangyéliomi szellemű özvegye, született Artner Sarolta volt. Ε nemeskeblű úrasszony, a végrendeletében, távoli rokonai s egyéb jótékony czélokra tett hagyományok levonásával, összes vagyonát «Glosius-Artner alapítvány» czím alatt pesti magyar-német egyházunkra hagyta, valamint e vagyon kezelését is ezen egyházra bízta. Kijelölte pedig végrendeleteben azon czélokat, melyekre e vagyon jövedelme fordítandó lesz. így végrendeletében határozottan kifejezte, hogy ezen vagyonból oly alap létesíttessék, melynek jövedelméből hat lelkész és tanár évenként 60 egész 105 forintnyi, nyolcz lelkész és tanár szegényen maradt özvegye pedig évenként 31—63 forintnyi segélyben részesüljön, az ezen alapon felül megmaradt hagyatéktömeg ismét mindaddig tőkésittessék, mígnem annak kamataiból a pesti főgymnasiumban három, a soproni ós pozsonyi lyceumokon ellenben két-két tanszék felállítható leszen. A tanszékek első sorban a pesti főgymnasiumban állítandók fel. Ezen két rendbeli fejedelmi alapítványok értéke ingatlanokban (két pesti ház), pénzben és ingóságokban, az akkori becslés szerint, közel százezer forintot tett. Habár e végrendelet német nyelven van írva, mégis mily szép magyar nemzeti szellem élt a nemes végrendelkező úrasszony keblében, végrendeletének különösen két pontjából tűnik ki, melyeket érdekesnek találunk e helyütt is közölni és megörökíteni. A végrendelet 7-ik pontja így szól: Ein Capital von 300, sage Dreihundert fi. Mze, bestimme ich dazu, dass die Interessen hievon gleich getheilt werden sollen zwischen dem ungrischen und deutschen Prediger der evang. Gemeinde zu Pest, mit dem Bemerken jedoch, dass da das Wohl des Yaterlan-
