Holuby József: A régi zsolnai ág. hitv. evang. egyházközség történetének rövid vázlata. Budapest 1910.

A régi zsolnai ág. hitv. ev. egyházközség történetének rövid vázlata

15 Először énekelték a „Veni Sancte Spiritus "-t és utána a második éneket; aztán előállott Fabriczius János, galgóczi lelkész, kinek a zsinat előírta a superintendensek beigtatásának módját és erre őt meghatalmazta és mondott beszédet az evang. világosságnak a világ vége előtti felkeléséről, a mely világosság Magyarországot is megvilágította, úgy hogy a királyság öszszes lakosságának helyeslése mellett, a nyilvános törvény által is az evang. vallás el van fogadva és superintendensek állíthatók, az elmondott ima után a lelkészek az oltár előtt álló Láni Éliás és Melik Sámuel fejére való kézrátétellel, a mindenben megtartó wittembergai egyház szertartásai szerint ünnepélyesen hivatalukba iktatta. E beiktatási cselekmény Ambrosius és Augustinus „Te Deum laudamus" hymnusával véget ért és két óra körül délután a testület széjjeloszlott. Erre a nádor parancsára egész éjjeli tizenegy óráig a zsinati törvények 25 példányát írták le. Egyikük tollba mondta a többiek írtak. E másolatok Magyarország tíz vármegyéjébe szétküldettek. Ezután a nádor valamenynyiektől búcsút vett és Magyarország felső vidékére elutazott, magával vévén a zsolnai zsinat cánonainak egy másolatát, melyet Bártfán kinyomni, és a nyomtatványt az országban elterjeszteni rendelt. Itt adjuk a nagyemlékű zsolnai zsinat munkálatait latin eredetiből, mely a trencséni esperesség levéltárában van, lehetőség szerint hű és szószerinti fordításban.