Holuby József: A régi zsolnai ág. hitv. evang. egyházközség történetének rövid vázlata. Budapest 1910.

A régi zsolnai ág. hitv. ev. egyházközség történetének rövid vázlata

12 kik között első helyet foglalja el méltóságos gróf Thurzó György, ki a Bocskay-féle mozgalmak alatt hűen ragaszkodott 0 Császári Felségéhez és a mostani királyhoz. A gróf vallásossága és buzgósága mint annak előtte mindeneknek ismeretes volt, úgy különösen most nyilvánvaló, midőn az egyházba való jó intézmény bevezetéséről gondoskodik. Nem is annyira a mágnásoknak, nemeseknek és egyházi férfiaknak illik a hála, mint inkább 0 Fenségének (Sua Celsitudini), hogy meghívta őket és jelenlétével a meghívottaknak fényt adni méltóztatik. Ez olyan módja a kegyelemnek és leereszkedésnek, melyről az Úr egyháza soha meg nem feledkezik, és hálás gondolattal most is emeli kezeit az egekhez s fohászában kívánja élete meghosszabbításat, a nádori méltóság szerencsés vezetését, sikert a tanácskozásban és áldást méltóságos háza számára. Egyébként a superintendensek választásánál, kiknek erénye ismeretes, és a kik e méltóságot joggal megérdemelték — mindnyájan azon lesznek, hogy a választás Isten dicsőségére és az egyházközségek javára megejtessék. E beszéd meghallgatása után a nádor előadta a kérdéseket az egyházi közigazgatás legjobb formájáról, a superintendensek rendjéről, tekintélyükről, a törvényekről és az esküről, és felszólította a jelenlevő lelkészeket megjegyzéseik megtételére. Feszült figyelemmel hallgattak valamennyien, különösen Láni Éliás, bytsei lelkész, Fabriczius János, galgóczi lelkész és Poniczky János, csejtei lelkész beszédeit. Midőn három superintendens választásán megállapodtak, hozzáfogtak mindjárt az nap és rá következő napon a törvények (cánonok) összeállításához, melyek tervezetét valószínűleg Láni Éliás dolgozta ki. Márczius 29-én délután a