Farkas Mihály: A v. palotai ágost. hitv. evang. gyülekezet emlék–könyve. Pápa, 1881.

III. A gyülekezet jelen állapota

— 29 — a tagok hidegülő részvéte, kelletlen támogatása nem gyöngíthet el. Mindaddig, míg egy gyülekezet csak évről-évre él, jövödelmeit, bajainak orvoslását a kedvező terméstől s tagjainak támogatásától várja kizárólag, — független, erős és szabad nem lehel; mert gyakran kénytelen csalódni hol egyikben, hol a másikban. Azérl nem egy gyülekezetben — főkép a mely pusztán csak tagjainak támogatására van utalva — valódi életkérdés az, hogy biztos alapot gyűjtsön. Mert jöhetnek idők — a mint fájdalom! jöttek is, — melyek a tagokat kiforgatják vagyonuk nagyobb részéből; melyek még a puszta megélhetési is nehézzé teszik, — hogyan remélhet akkor az egyház részükről oly mérvű lámagalást, minőt — tekintve nagy czélját — méltán igényelhetne! Azért legyen a kegyelet hálás érzésével örök időkre megőrizve azon nemes gondolkozású, áldozatkész egyéneknek emléke, kik gyülekezetük oltárára nem felejtették el lerakni a hitbuzgóság örökbecsű, szép áldozatát! Bár minden egyháztag, — gyülekezetének ápoló karjai közölt felnevelkedve, s anvnyiszor tapasztalva annak gyengéd, anyai szeretetét, — azzal igyekezrék háláját leróni iránta, hogy némi hagyományozás által, bajain, nehéz küzdelmein enyhíteni segítene ő is. Nem szükség mindjárt, hogy százakra menjen a hagyomány,— bár a kinek tehetségében áll, hogy ennyit áldozzon: löbbel segili előbbre a szent ügyel — ; az egyház szívesen veszi az özvegy fillérét is, s örök hálájával adózik érte emlékének. - Szebb s maradandóbb emléket nem állíthatna magának senki, mint ha «yülekezelének „E m I é k k ö n y v é b e

1** jegyzi bele nevét. A temetőben felállított díszes síremléket iromba dönti az idő. letörli a felvésett nevel s érdemel róla s a késő századok gyermeke a kegyelet érzése nélkül bolyong már a beomlott sírhalmok felett, nem tudva, hogy ős apái porló csontjai pihennek lába alatt. De a ki egy gyü-