Farkas Mihály: A v. palotai ágost. hitv. evang. gyülekezet emlék–könyve. Pápa, 1881.

II. Egyházi beszéd

— 23 — akkor is szent védvár a lemplom; mert itt az evangéliotn szolgája biztatölag hirdeti néki a Jézus nevében: „A ki én bennem hiszen, ha meghal is él!" „Boldogok a kik hisznek, inert övék az Istennek országa." S a háborgó lélek lecsendesül s a megnyílt siron tuI, megpillantja a szebb, boldogabb hazába vezető utat . . . ..Epité az ö templomáig' — mint v á r át az ö r ö k élet re m é n y é n e k ! — Megépítek e templomot is az ősök. Ma s z á z éve, hogy először hangzott fel benne az ev. vigasztaló, boldogító békelana. — Epilék azt, mint várát a vallásszabadságnak, hol megszabadítva lánczaitól, szabadon hangozhatott fel az ev. béketana; épilék, mint várát a felebaráti szeretetnek, honnan ki van zárva a világ gyűlölete, boszuja, átka; s épilék, mint várát az örök élet reményének, hol a megsemmisülés kétségbeejtő gondolatával vívódó ember vigaszt, nyugalmat s békét talál. — Oh, legyen üdvöz, nagy ősök! a ti szellemetek e szent hajlék falai közt egy százados hosszú álom után! Újra látni véllek benneteket, a mint kibontakozva száz éves álmaitokból, megjelentek ill, nagy művelek emlékünnepén! Újra látni véllek benneteket, a mint ez örömünnep lélekemelő óráiban könynedvesiilt arcczal összeölelkeztek unokáitokkal s egymás kebelére borulva, sírjátok el egy század keserveit, bánatát s örömét. . . . Reánk hagytátok szent örökségöl nagy müveteket, — oh, fogadjátok érte unokáitoknak forró köszönetét! Meg fogjuk, meg akarjuk mi őrizni e drága, szent örökséget híven. — S ha mégis lesznek közlünk oly mostoha fiak, kik nagy munkátokat, e templomot nem becsülik, — bocsássatok meg nekik. — a hálátlanság ne zavarja meg síri álmaitokat! Müvetek azért állni fog, mint a vallásszabadságnak, felebaráti szeretelnek s a jobb jövő reményének erős kővára,— fenlarlják majd jobb liaitok! S majd ha még egy század