Argay György: Minden lehetséges a hívőnek : Egy evangélikus templom története. A temesvári evangélikus templom története. Temesvár 1939.

És itt éri őket a második nagy csalódás. A kérvényeket több helyen, mint pl. az angol követségen, el se fogadták. Másutt elfogadták, de semmi választ sem adtak rá. Számottevőbb segítség egyedül Poroszországból jön, honnan 2000 forintot meghaladó összeget küldenek az ottani gyűjtés eredményeképen. Bent az országban sem járt nagyobb sikerrel a gyűjtés. A kérő szóra csak egy—két gyülekezet mozdul meg. Kőztük legelső a pozsonyi egyház, hol Stromszky Sámuel szupeintendens veszi kezébe az ügyet és magától Mária Dorottya herceg asszonytól is kieszközöl 50 forintos adományt, melyet az egyház gyűjtésével együtt küld el Temesvárra. A többi kérvényre vagy egyáltalán nem jött válasz, vagy pedig rideg elutasításban részesültek. Ez volt a sorsuk a hatósághoz beadott kéréseknek is. Az evangélikusoknak a vallásszabadságot kénytelen kelletlen meg kellett adni és azt is el kellett tűrni, hogy templomot építsenek. De azt már senki sem várhatta, hogy abban még segítsék is őket. így történt aztán, hogy sem a város, sem pedig a kormányzóság részéről még a Kgkisebb támogatásban sem részesültek. Nemcsak, hogy a város nem adott ingyen telket a templom részére és nem adott épületfát a városi erdőkből, de még csak azt sem volt hajlandó megtenni, hogy a felépült templomhoz vezető utat kiköveztesse, hogy az emberek ne legyenek kénytelenek a nagy sarat taposni, ha a templomba mennek. Az egyház ez irányú többrendbeli kérését azzal utasították el, hogy nincs anyag. Ezek keserű és nagy csalodások voltak. Fájtak is igen. De a templomépitők lelkesedését nem törték meg, söt talán még magasabbra szították. A kudarcok 1 ittán hatalmasan fellángol a gyülekezetben a buzgóság és az áldozatkészség. Ebben is Karner pap jár elöl. Több utánjárás után sikerül gyűjtési engedélyt szereznie és Balogh presbyter kíséretében, a saját kocsiján elindul a gyűjtő körútra. Útját azonban előbb kellett b- fejezze, mint azt eredetileg tervezte. Gyenge szerevezete nem birta az úttal járó viszontagságokat és Győrben a teljes kimerültség leveri lábáról úgy, hogy betegen, összetörve kénytelen visszafordulni, útja igy sem volt eredménytelen, mert sikerült neki tisztán 787 forintot és 56 krajcárt gyűjtenie. Jellemző ennek az embernek a páratlan önzetlenségére, hogy amikor az egyház tönkrement kocsijáért és elnyűtt ruhájáért kárpótolni akarja, azt a leghatározottaban visszautasítja. A gyülekezet jó szándékát Isten más oldalról is megálja. Az egyház már előbb jelentékeny örökséghez jutott a város egyik tekintélyes nemesi famíliája, a Reviczky család révén, melynek címerét templomunk ma is hálás kegyelettel őrzi. Ennek az örökségnek a felszámolásával a templom építési alap hatalmas növekedést ért el. Ugyancsak szép örökséget kap az egyház Kurucz Pál presbytertől, aki a Gyárvárosban fekvő 6 holdas szőlőjét hagyta az egyházra. Ezt az örökséget 1200'— forintért értékesitik s az összeget szintén a templomépitési alaphoz csatolják. Ennek az alapnak a legjava ilyen módon tehát az egyház tagjainak az adományából kerül ki. Nagy dolog volt ez és a maroknyi evangélikus népnek utolérhetetlen teljesítménye. Hitének ez volt a legszebb gyümölcse. Ez tette lehetőve, hogy a templomépítés ügyében 1S37 augusztus 23.-án megtegyék a döntő 3