Argay György: Minden lehetséges a hívőnek : Egy evangélikus templom története. A temesvári evangélikus templom története. Temesvár 1939.

Nem csak a népek élnek meg nagy, történeti időket. Az egyházaknak is megvannak a maguk sorsdöntő pillanataik, amelyek fordulópontot jelentenek életükben. A mi temesvári evangélikus anyaszentegyházunk életében elhatározó, történeti pillanat volt, amikor a gyülekezet 1839 évi október hó 27.-én bensőséges, szép ünnep keretében felszentelte a sok fáradsággal és áldozattal felépített templomát. Történeti pillanat volt, mert az evangélikus egyház a Bánság metropolisában csak akkor vetette meg igazán a lábát, amikor messze világító fároszként, összetartó kapocs gyanánt felépült a templomi Amikor ma az Isten iránti mélységes hálából és a templomépitő ősök iránti szent kegyeletből ennek a történeti, nagy napnak a századik évfordulóját ünnepeljük, talán nem lesz érdektelen, ha elmondom, okulásul a késői utódok számára, templomunk építésének a történetét. Tanulságos történet lesz ez sokak számára, mert hiszen ahogy ez a mi templomunk épült, igy épült kevés kivétellel minden evangélikus templom. Ennek a templomnak a homlokára ezt a bibliai mondást kellene írnunk: „Minden lehetséges a hívőnek" ! (Márk 9.23). Ez a templom ennek az örök igazságnak a bizonysága. Kevesen és erőtelenek voltak azok, akik ezt a templomot száz év előtt felépítették. Bizonyosság erre az a tény, hogy amikor 1824-ben ebben a városban megalakult ez evangélikus egyház, alig egy maroknyi nép az, amelyet felölel és az is két felekezetre és három nemzetiségre tagolódik. De evangélikusok és reformátusok, magyarok, németek és szlovákok egy testvéri, szent, hivő közösségben összeforrva, egy akarattal dicsérik az Urat és , a hivők seregének szive-lelke egy vala". Ez a tény a magyarázata annak a belső erőnek, melyről ez a kis kivő sereg tanúbizonyságot tett. Ez az erő a mustármag ereje. Először épen csak annyira futotta, hogy tudtak egy házat bérelni, ahol vasárnaponként összegyűltek az Ige köré. Pár évvel később már azonban a várostól három telket vásárolnak tetemes költséggel s ezek egyikére 1831-ben felépitik az első egyházi épületet, a papilakot. Ez lesz most a gyülekezeti élet központja. Ide helyeznek el mindent. Nemcsak a pap lakását, hanem az imatermet és az iskolát is. Itt vetették el azt a kicsiny mustármagot, amelyből később minden egyébb kinőtt. 333 lelket számlál ekkor a gyülekezet. Ezekből 288 evangélikus és 45 református. Bármilyen boldogok és büszkék is voltak erre a szerzeményre, mégis érezték, hogy ez nem az igazi megoldás. Lelki szemeik előtt egészen más valami lebegett. Egy szép, nagy, tornyos templom álomképe. Ez az álomkép azonban elérhetetlen messzeségben fénylett, akárcsak a délibáb. Komolyan senki sem mert rágondolni. Csak egy ember volt, aki fanatikusan hitt ennek az álomképnek a valóságában. Tisztelendő Karner Vilmos uram volt ez, a gyülekezetnek l