Karsay Imre: A szill–sárkányi ágost. hitv. evang. egyházközség rövid története : 1783–1896. Csorna 1897.

Bevezetés

7 hogy a vallástalan gyermek háládatlan, önző. Szabadságunk vagyon a bemenetelre, az Isten szentséges helyére, ott van előttünk az ut, az Ur Jézus Krisztus s az ő evangéliuma, becsüljük meg, szenteljük az ő templomává szivünket, hajlékunkat is. Imádkozzunk, hogy lakozzék a Krisztus Jézus a hit által a mi sziveinkben, akkor kicsinyek és nagyok, szülők és gyermekek egyek lesznek az isteni félelemben, a Krisztus példája követésében, akkor az a földi vándor-ut nem csak a temetőhöz, de az Isten szentséges helyéhez a menyországhoz is közelebb visz. Ha ő lesz az ut, ha őt követjük emberi rendeltetésünket betöltjük, a felebaráti szeretet lesz kísérőnk s életünk áldás lesz hozzátartozóinkra, embertársainkra nézve. Az a szeretet, a mely mindeneket jóvá tesz, a mely nem örül a hamisságnak, örül az igazságnak, könyörülő, jóakaró, lefegyverzi a haragot az a szeretet, a mely Jézusnak a példáján ellenségeinek megbocsát s értük imádkozik: az a szeretet a menyei Atyának igaz gyermekét mutatja a halandó emberben. Ezért hirdetteti a mi szentegyházunk az evangéliumot későn és korán, alkalmatos és alkalmatlan időben, hogy ezzel élessze a hitet, mely az utat egyengeti az Isten szentséges helyére. A hit által tartatunk meg Isten kegyelméből, a hit által, a melynek alapja a Jézus Krisztusnak élete s evangélioma. Egyszersmind utánna is néz a mi egyházunk kötelességéből kifolyólag, valljon az egyes gyülekezetekben csakugyan ott lakozik-e a Krisztus a szivekben, a velevaló egyesülésben találják-e a hivek rendeltetésük betöltését? Ugyanolyan indulat van-e kicsinyekben, nagyokban, aminő volt a Krisztus Jézusban? Ezért jöttem énis tiközétek az egyház képviseletében, hogy tanúbizonyságot nyerhessek a ti közöttetek uralkodó munkás, élő hitről. Ott van szivemben a remény is, hogy a mit átvettetek örökségül, azt a drága kincset, az élő hitet, ti meg is tartjátok. Hisz szép bizonyság,-levelek szólnak e gyülekezet tagjainak buzgóságáról, az egyházért lelkesülő áldozatkészsége mellett ez záloga azon bizalmunknak, hogy itt épül Sión vára, hogy itt rést rajta nem tört a hitközöny, a vallástalanság. Él reményünk, hogy itt tovább-tovább emelkedik a Krisztusnak országa, terjed a lelki világosság, éled a szivekben a hitszeretet, az Istennek békessége. Erre adja az ő áldását, kegyelmét a mindeneknek Ura, a jó Isten. Ámen!