Czipott Géza: Emléksorok a szentgotthárdi … ev. templom felavatásának alkalmából, 1912. Szentgotthárd 1913.

VI. 1912 október 20.

tanárának gyönyörű orgonajátéka köszöntötte a hívek seregét. Percekig tartott a nagy tömeg elhelyezkedése. Közének után Kapi Béla körmendi evang. lelkész mondott imát az oltár előtt és olvasott szent igéket, majd Gyurátz Ferenc püspök Bayer Teofil kőszegi lelkész és Kund Sámuel esperestől kísérve az oltár előtt a következő, gondolatokban gazdag, emelkedett szellemű beszéddel avatta fel a templomot: K. H.! Ünneplésre jöttünk össze, közel- s távolról. A szentgotthárdi ág. hitv. ev. egyházközség új templomát avatjuk fel e napon s adjuk át rendeltetésének. Alig hogy megalakult e zsenge gyülekezet, híven követve ifjú lelkes vezérének buzdító szavát: megkezdte az alkotások sorozatát, lankadatlanul gyűjtögette a jövő biztosításának zálogait. Támogatva a nemeslelkü jóltevők áldozatkészsége által, ez évben lerakta a templomnak — ami után oly epedve vágyott — alapköveit. Az építés munkája befejezve; felmagasió tornyával elkészült, berendezve áll a díszes templom, megszólaltak harangjai, megnyíltak ajtai. A hívek ajkain a szent író szavai visszhangzanak: „Ez a nap, melyet az úr rendelt, örvendjünk és vígadjunk ezen." A szent hajlék eleitől fogva titokzatos vonzó erőt gyakorolt a földi vándorra. Az érző kebel kegyelettel öleli, ragaszkodik hozzá, mint hü menedékhez, mint lelki dajkához. Vigye bár sorsa messze földre: a magábaszállás óráin gondolata onnan is vissza, visszatér a szülőföld templomához s imádkozik úgy amint az őt tanította. Sokat elfeledtet az emberrel az élet viszontagsága, de első gyermekkorának templomát soha. Izrael fiai ott gyászolnak Babilon vizeinél, búsan zörgették rabbilincseiket, de lelkük a hit szárnyain visszareppen az ellenségtől feldúlt hazába s ott mereng a Jehova szent házának omladéka felett. Oda sóvárognak s fájó szívükből e vallomás fakad: „Ha elfeledkezem rólad Sión vára, feledkezzék el magáról az én jobb kezem. Tapadjon nyelvem Ínyemhez, ha nem te lész az én lelkemnek főgyönyörűsége." Hasonló ragaszkodást találunk a templomhoz a keresztyéneknél is. Ahol gyülekezet alakult: ennek első főgondja volt az imaház-építés. Az egymás után emelkedő templomok jelezték a mind tovább terjedő keresztyénség 35