Czipott Géza: Emléksorok a szentgotthárdi … ev. templom felavatásának alkalmából, 1912. Szentgotthárd 1913.

V.Csüggedést nem ismerő munka

VIII. Csüggedést nem ismerő munka. Tavasz volt, rügyfakasztó tavasz. Fakadó zöld mező felett, fellegtelen kék ég alatt dalolva szállott tova a fecske és a pacsirta... Virágtól ékes lőn a mező, vadgalamb bugástól hangos az erdő!... Tavasz, amikor csakugyan újra éledt minden, újra örült s remélt minden! Csak az úr megalázott szolgája nem tudott örülni, könnyhullatás volt a kenyere éjjel és nappal. Testben-lélekben megtörve, már-már gyengének bizonyult a reá nehezült harcra. Míg végre a vígasztalásnak Istene megkönyörült rajta szent lelkének megsegítő ereje által: „Szívből fakadt imát meghallja az Isten, Aki benne bízik, elhagyatva nincsen." Alig hantoltuk be a sírt, melyben a szentgotthárdi gyülekezet első, kedves papnéja pihen s szövi tovább az édes álmot, Istenbe vetett bizodalommal, csüggedést nem ismerve haladtunk a megkezdett uton tovább. 1911. május 13-án tartott közgyűlésen már a beérkezett templomterveket tárgyaltuk, mely alkalommal Kristóffy Gyula pápai főmérnök ajánlása folytán a beérkezett templomtervek közül, mint legmegfelelőbbet és legcélszerűbbet Bagula István szentgotthárdi építész tervét fogadtuk el egyhangúlag kivitelre. Bagula István építész templomtervével valóban annyi ügyességet tanúsított és teremtő képességének oly szép jelét adta, hogy csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk róla. A templomtervhez mellékelt költségvetés 38.272 kor. 41 fill. szükségletet tüntetett fel. A terv kivitelére nyilvános árlejtést hirdettünk. A beérkezett ajánlatok közül, mint a gyülekezetre nézve a 24