Czipott Géza: Emléksorok a szentgotthárdi … ev. templom felavatásának alkalmából, 1912. Szentgotthárd 1913.

IV. Örömteli ősz, szomorú tavasz

több ízben is felénk nyujtá baráti jobbját. Igaz szeretettel karolta fel gyülekezetünk ügyét többek között dr. König Sándor ügyvéd. S amikor így kezet kézben nap-nap után örömmel és lelkesedéssel fáradoztunk a szent munkán, a jó Istenbe vetett hit gyümölcseképpen kezdett jelentkezni már 1910 őszén a szent remény, hogyha továbbra velünk a szeretet Istene, beteljesedik mihamar rajtunk a próféta jövendölése: „örvendeznek a puszta és az ut nélkül való helyek és örül a puszta és virágozni fog mint a rózsa." Érthető vággyal és reménnyel várta azért mindenki már késő ősszel a reményteljes szép tavasznak eljöttét. Mert ha ennyire szép, gazdag gyümölcsöt hozó volt az ősz, milyen lesz akkor a tavasz, amikor újra éled minden,, újra nyílik s virágozik minden... A templom felépítésének gondolata ekkor már komolyan foglalkoztatta lelkünket. Tanuságul szolgál erre nézve, hogy az 1910. évi november 20-án tartott közgyűlés egy szűkebb körű bizottságot küldött ki; tagjai voltak a lelkészen kívül Szulczer József gondnok, Berke Elek pénztáros és Lang József építész, presb'yter. Feladata volt: tájékozás céljából megtekinteni a zalaegerszegi templomot. A kiküldött bizottság időt, fáradtságot nem kímélve, tett eleget megbízatásának. De a reá bízottaknak ez időtől kezdve mindenki tehetsége szerint igyekezett eleget tenni örömmel. Örömmel ez emléksorok irója is, ki az ő szerető hitvestársában, az ideális lelkű papnéban, Brümmer Gertrudban, — ki őt a távol messzeségből annyi készséggel és reménynyel követte, kit megérkeztekor nemcsak a gyülekezet tagjai, de a nemesen érző szívek valláskülömbség nélkül igaz szeretettel s virággal köszöntöttek — igaz segítő társat nyert. Nemes lelkén könnyített mindenkor, valahányszor egy-egy szegényen segíthetett, egy-egy beteget megvigasztalt. Az új és szép templomban nem egy tégla az ő lelkesedésének, fáradozásának, emlékének hirdetője. Fájdalom, amikor oly szép lett volna együtt hordanunk Krisztusnak gyönyörűséges igáját, máskép rendelkezett az Ég. Nyolc rövid hónap, örömteli ősz után itt hagyott virágos, szomorú tavasszal nagy hirtelen, 1911. május 1-én. Igaz boldogságunk csak rövid álom volt L 22