Czipott Géza: Emléksorok a szentgotthárdi … ev. templom felavatásának alkalmából, 1912. Szentgotthárd 1913.

III. A kezdet nehézségei

sítanak. Egy esetben voltam csak kénytelen fájó szívvel tapasztalni, hogy félve, úgyszólván lopva szolgáltatta be a járulékot az ev. fél, hogy elkerülje a jó hitvestárs haragját. Hiszem, hogy a jó Isten ily helyen is megvilágítja a szíveket és elméket abban a tudatban, hogy egy az Isten s egy a Krisztus, mi pedig mindnyájan testvérek vagyunk. Ami az államsegély kieszközlését, a kongrua kiutalását illeti, — melynek megadása a missiói egyházra nézve a lét kérdését jelentette, — sok és nehéz akadályba ütközött. A kormányváltozás, törvényen kívüli állapot — ex lex — mind-mind nehezítették a jogos kérelemnek gyors elintézését. Míg végre dr. Varga Gábor ügyvéd, országgyűlési képviselő felénk nyujtá segítő jobbját s közbenjárására megnyiltak előttünk a rátóti kastély ajtai, a hol a kastély ura, a szentgotthárdi kerület nagynevű országgyűlési képviselője Széli Kálmán v. b. t. t. volt miniszterelnök, e nagy államférfiú lekötelező szívélyességgel fogadta e kisded gyülekezet igénytelen küldöttségét, mely szintén, miként annyian e haza határain belül az ő nagybecsű pártfogását és jóindulatát jött kérni. Ez időtől kezdve rVarga Gábor országgyűlési képviselő és Széli Kálmán Őexcellenciája a legmelegebb érdeklődéssel viseltettek gyülekezetünk sorsa iránt. Kérelmünkre többek között Őexcellenciája kieszközölte, hogy a Szentgotthárdról délelőtt 11 árakor induló személyvonat az alsórőnöki állomáson megállást kapott, ami természetesen igen megkönnyíti a 10 kilométernyi távolságban lakó alsóés felsőrőnöki híveknek a templombajárást. Azonban nemcsak a gyülekezet egyetemét érdeklő ügyekben találtunk mindezideig érdemetlenül nemes pártfogásra a rátóti kastélyban, de nincsen talán még egy is Ő excellencián kívül, ki alattvalóinak sorsát, boldogulását, jogos kérelmét mindenféle rang és vallásfelekezetre való tekintet nélkül jobban szívén hordaná, mint a szentgotthárdi kerület nagynevű országgyűlési képviselője. Az ő közbenjárásának tulajdonítható már most, hogy a magas vallásügyi kormány, felterjesztésünkkel, kérelmünkkel foglalkozni kezdett. Az 1910. évi március 9-én érkezett s ugyanekkor tárgyalt miniszteri leirat azonban oly nehézségekkel állott elő, hogy sokan teljes reményü16