Czipott Géza: Emléksorok a szentgotthárdi … ev. templom felavatásának alkalmából, 1912. Szentgotthárd 1913.

II. Tomka szellemében tovább

11. Tomka szellemében tovább. Tomka Károly halálával Rájter János kukméri lelkész, mint az ókörtvélyesi gyülekezet adminisztrátora vette kezébe Szentgotthárd ügyét. Mayer Károly felügyelővel testestül, lelkestül magukévá tették Tomka Károly ideáját. Leírhatatlan az az időt, fáradságot, akadályt nem ismerő buzgalom, melyet e két férfiú a szórványnak, illetőleg a fiókegyháznak anyásítása körül tanúsított. Miután az ókörtvélyesi anyaegyházból a legtávolabban fekvő alsó- és felsőrőnöki leányegyházközség Szentgotthárdnak anyásítása esetén készséggel jelentette ki Szentgotthárdhoz való csatlakozását s miután maga az anyaegyház semmiféle akadályt ez ellen nem gördített, a hívek az elnökség által egybehívott értekezleten, közgyűlésen kimondották, hogy Szentgotthárd központtal önállósulnak. Ebbeli kérelmüknek gyors és biztos elintézése céljából küldöttségileg keresték meg otthonában Felsőlövőn az egyházmegyének tudós esperesét Stettner Gyulát és az egyházkerület nagynevű főpásztorát Gyurátz Ferenc püspököt Pápán. Az 1909. évi julius 8-án Rohonczon tartott közgyűlés jegyzőkönyvének 61. pontja értelmében Szentgotthárd fiókegyháznak kérvényét, hogy önálló missiót egyházközségnek elismertessék, a közgyűlés „örömmel fogadja, s azt melegen pártolólag az egyházkerületi közgyűléshez felterjeszti." A soproni egyházkerületi közgyűlés pedig 1909. évi augusztus 21-én jegyzőkönyvének 212. p. szerint: a véleményező bizottság javaslatának elfogadásával és tekintettel az egyházmegye pártoló felterjesztésére, valamint a kérvényben felhozott nyomós indokok méltánylásával Szentgotthárdot missiói egyháznak elismeri és hozzácsatolja a következő szórványhelyeket, úgymint: 10