Kruttschnitt Antal – Vásárhelyi Pál: Isten zarándokai : A soltvadkerti két testvéregyház hőskorának története. Budapest 1937.

9 gis, hogy az utóbbinak tervezésénél mintául szolgált. Hogy mi okból ejtetett el a tempomépítés ügye, legvalószínűbb és helytálló talán is az a feltevés, hogy a német és lót atyafiak közt erősebb volt a nemzetiségi különbség a hitbeli egységnél. E feltevést igazolja, hogy 1830-ban a hívek az esperességtöl arra kértek engedélyt, hogy a német és tót atyafiak külön-külön templomot építhessenek. Ezen kérelmüket az esperesség első ízben elfogadta ugyan, de már az 1831. évi gyűlés jegyzőkönyvében elutasító határozat foglaltatik: „megváltozván azóta a környülállások kivált a hőnyi nyelvünk törvényes behozattatása által, sehogy sem engedheti, hogy most is érdekelt hívek két külön templomot építsenek, sőt inkább arra inti őket, hogy egy erővel és egy lélekkel a mostani düledező templomot szélyel bontván, minél előbb új templomot építsen addig is pedig, magyar Isteni Tiszteletet mind a két részről lett egyezés szerint tartson". A vadkerti hívek az esperesség ezen határozatát megszívlelvén a két külön templom építésének tervét elejtették és azon kijelentéssel, hogy a közösen építendő új templomban minden negyedik vasárnap délelőtt és délután magyar nyelvű istentisztelet fog tartatni, a következő évben templomépítési engedély megadását kérelmezik. Az esperesség erre így határoz: „Ezen kérelem méltányosnak találtatván, a csend, békesség és boldogság elérésére ezen eklézsiában, nem csak helyben hagyatik és megerősíttetik, hanem a két nyelven élő Vadkerti Ekklésziának jövendőre szorosan megtartandó zsinórmértékül ajánl tátik". Elnyervón az egyházhatósági jóváhagyást, most már a terv megvalósításának nagy gondja nehezedett a hívekre. Az ősi templomtelket a református testvérek kérték el s kapták meg ajándékul a földesuraságtól. Saját régi templomhelyük szűknek bizonyult. Kinéztek tehát egy alkalmas helyet és 1833 december 30-án kérvényt nyújtottak be Lukács Antal úrhoz, ki a báró Orczy-féle uradalmat zálogban bírta, kegyeskedjék azt a telket, melyen a Gsellmann Ádám féle ház áll, templom céljára átengedni. A jóságos uraság 1834. január 16-án így döntött: A kérdéses telket minden megszorítás és ellenszolgáltatás nélkül átengedi az egyháznak, de a telken lévő felépítmény dolgában megegyezést kell keresnie annak tulajdonosával, (isellmann Ádámmal. Erre rögtön másnap az egyházközség tárgyalásba bocsátkozott az adományozott telken álló fölülépítmény tulajdonosával, kivel az alku meg is történt. „Az egész épiilet nyomorúságos és hitvány volt, és mégis 600 bécsi értékű forintba