Sántha Károly: A sárszentlőrinci ág. hitv. evangélikus egyházközség története. Szekszárd 1910.

A) A sárszentlőrinczi ág. hitv. ev. egyházközség statisztikai állása 1897. szept. 9. - II. Templom, lelkészek és lelkészlak

11 Nagynak helyét egy, a szó teljes s legszebb értelmében Isten szive szerint való férfiú foglalta el: bold. eml. Balassa János. Született Répcze-Lakon, Vasmegyében, 1784. febr. 21-én, mint önmaga írja, nem-nemes szülőktől. Tanult Sopronban és Vittembergában. Lelkészi hivatalára fölszenteltetett 1804-ben Veszprémben, ugyanitt lelkészkedett pár évig, innen Alsó-Bükre, majd 1812-ben még Nagy István életében Lőrinczre jött. Balassát tisztelte, szerette az egész vidék s a lőrinczi öregek még ma is a legnagyobb kegyelettel emlékeznek a testileg és lelkileg szép férfiúra, a nyájas, szelíd s buzgó lelkipásztorra. Annál megfoghatatlanabb, hogy — mint Balassa maga írja — hiványát a gyülekezet letemesen megcsonkította, elfogván tőle évenkint 70 mérő gabonát, több öl fát és kövér leölő sertést. Az ő fája már csak 13 öl volt, amint írja, utána pedig ez is leolvadt 10-re. Később azonban, részint mivel meghívást kapott N.-Dömölkre, részint mivel sok gyermeket kellett taníttatnia, meg, higyjük, igaz szeretetből is, sokszor és sokkal pótolta, javította a gyülekezet Balassa fizetését. Gyermekeit gondosan nevelte, mégis világhírű orvos fián kívül — az ügyvéd és lelkész — ki fejti meg a szomorú talányt ?! — czélt tévesztettek. Balassa János orvos felett (f 1868 decz. 11.) dr. Székács József budapesti ev. lelkész és püspök tartott remek beszédet. Említi Székács, hogy „a külföld kiváltképen benne és általa kezdte tisztelni azon egyetemet, melynek ő egyik tó dísze s irigyelni a nemzetet, melynek ő fia volt. S ne örvendjen-e lelkünk, ha az országosan méltánylott érdemet a trón is siet fejedelmi legmagasb kegyeivel elborítani . . hogy halálában a királyné és a koldusnő testvérileg