A rozsnyói ágostai hitv. evang. egyház temploma 100 éves felszentelésének 1886-os emlékünnepe. Rozsnyó 1887.

AZ EGYHÁZ VÉNEINEK MEGÁLDATÁSA

23 ván Dáviddal: »Áldjad én lelkem az Urat és minden belső részem az ő szent nevét, ki kegyelmével és irgalmával közel vala én hozzám ! Azt hiszem, hogy ha meggondoljátok az Urnák azon nagy kegyelmét, miszerint kettő közületek — Spissák György és Vidonyi János — nem csak a 70 év határát léptétek át, hanem nejeitekkel házasságtok aranylakodalmát is megtartottátok és mint házastársak most is szeretetben hordjátok együtt az élet terheit; ha meggondoljátok, hogy özv. Pazár Dánielné a 88 évet, Spissák Györgyné a 86, özv. Kiss Károlyné és özvegy Kubinyi Alajosné a 80 évet töltötte be Isten jóvoltából és a többieket is, oly hosszú éveken át tartotta fenn a Mindenhatónak erős karja, -- ha meggondoljátok, hogy anyaszentegyházunkban, a gyengélkedőket is hozzászámítva, kik nem jelenhettek meg az Ur házában, csak 20 egyén leány egy házainkban pedig csak 2 egyén lépte át 2500 lélekszám mellett a 70 évet, és e jótéteményt csak Isten kiváló kegyelmének köszönhetitek, bizonyára hálával emelitek fel az égre szemeiteket és dicsőítve imádjátok azon örök Istent, ki irgalmát és kegyelmét tanúsította irántatok. Igen jó az Ur és mind örökké vagyon az ö irgalmassága, szeretetét és áldását nem vonja meg az őt félőktől! Tapasztaltátok azt ti is sokszorosan, mennyiben mig éltetek napja a délponton állott, habár most legtöbben az özvegységnek szomorú ruháját viselitek is, részint szeretett hitestársak által boldogittattatok, részint kedves gyermekek életének örvendhettetek, részint munkáitokon az Ur áldását szemléltétek, részint öröm és boldogság tette kedvesekké éltetek pályáját, és most is hálás gyermekek és rokonok ápoló karjai között tölthetitek éltetek hátralevő napjait; de tapasztalhattátok azt a szenvedés és szerencsétlenség napjaiban is, mert ha a betegség fájdalmai vettek körül, nem az Ur volt-e azon szerető atya, a ki az egészség üditő kelyhét adta ismét kezeitekbe ; ha szomorúság ért, s megfosztott a halál angyala hitestársatok vagy kedves és forrón szeretett gyermekeitektől, nem a szeretet istene volt-e azon jóltevő, a ki a vallás vigasztaló és gyógyító balzsamát csepegtette sziveitekbe s megnyugvást kölcsönzött lelkeiteknek ? ha szerencsétlenség sujtolt, nem az Isten küldé-e hozzátok szabadító angyalát, hogy a veszély romboló ereje végleg földre ne sújtson s teljesen tönkre ne tegye jóléteteket? és ha gond és aggodalom gyötörte kebleiteket s a szerencse csillaga reátok nézve homályba borult, nem teljesült-e rajtatok mindannyiszor hitünk szent könyvének azon biztosítása: A ki Istenben bízik, soha meg