Dobronyovszky Károly: A péteri ev. egyház vázlatos története. Czegléd 1890.

III. RÉSZ.1822-1886-ig 64- évfolyam.

— 26 — nyos nyereményből véttetett, oltári díszletek, egyliázi szent edények, oltári szép kép, más kisebb felszerelések stb, melyek mint kegyes adományok tétettek az egyház oltárára. Igy áltak a péteri egyháznak iigyei 1830-ig. Ezen évtől kezdve 9 éven át folytonos zaklatásnak perpatvarnak, inguizálásnak lett színhelye péteri. Egyik deputatio a másikat érte, egyik per a másik után következett, a mi ismét kitűnik az 1839. évi nov. 1-én tartott a számadásokat felül vizsgáló esperességi bizottság jegyzőkönyvéből, melyben ugy a lelkész, mint az akkori földes űr s felügyelő Földváry Miklós eljárása rosszaltatik. Esztergály Mihály lelkész s akkori alesperes, mint aki önhibáján kivül sodortatott a bonyodalmakba, megunván a sok kellemel lenséget, 24 évi fáradságos, aggodalmas, de emlékezetes és érdemteljes működése után, a csomádi egyházba költözött át 1835ben, ahol ismét 24 éven át folytatá — buzgón - lelkészi hivatalát. Ezen sok tekintetben nevezetes férfiú, a kinek nevéhez s élte pályafutásához oly sok érdem s emlékezet fűződik, különösen az akkori cs. kir. pátens elleni ügyben tanúsított hitbuzgó szilárd autonom jelleme miatt, kinek elnöklette alatt tartatott Pesten a pátens elleni első és utolsó tanácskozmány, 1859. decz. 15-én, a ki mind halálig védte egyházunk jobb ügyét, a kiről el lehet mondani, hogy rezgők voltak öreg tagjai, de az igaz ügyben rendületlenek. Lelkészi pálya futásának 50-ik, alesperesi 20 ik, tőesperesi 8-ik, eletének 72-ik évében végelgyengülésben 1860-ban elhalálozván Csornádon, s jtilius 3-án temettetett el, kinek végtiszteletére sokan jelentek meg. Székács József superintendens és Juhász Fereijcz alberti lelkész s alesperes tárták sok érdemei felett gyászbeszédüket. Dobronyovszky Károly péteri lelkész imádsága s megáldása után tétetett a kiboltozott sírba, mely felé később az esperesség emléket is emeltetett, hogy ezáltal tanúsítsa háláját hü bajnoka irányában. Ennek elmenetele után nemsokára a péteri egyház főpártfogója s földes ura s lehet mondani lelke s mindene Földváry Miklós úr is elköltözött az apákhoz 1837-ben okt. 1-én 36 éves korában, Bú és aggodalom nézett gyászos koporsójára, mert nem volt ki nyomdokiba lépne, kivel megosztotta volna a gyülekezet ama terhet, melyet utolsó leheletéig úgyszólván ő maga viselt. Még életében 1835-ben az akkori kedves nevelőjét hallei aca-