Baldauf Gusztáv: A pécsi ág. hitv. ev. egyházközség története. Pécs 1926.

Porkoláb Gyula

47 — 1875 márciusában a közgyűlés felajánlja neki a karácsonyi, húsvéti, az esküvői, keresztelési és urvacsorái offertoriumokat. 1901 márc. 24-én Nendtvich Andor inditványára 25 éves működésének elismerésekép a különben szegény gyülekezet 200 kor. személyi pótlékot szavaz meg részére. 1908 január 13-án, az év második vasárnapján, mialatt a hivek a templomban Istent imádni összegyülekeztek, szállt nemes lelke vissza Teremtőjéhez. Onnan temették a templomból, melynek minden téglája az ö nagy munkásságát dicséri, hirdeti. Hálás gyülekezete nevét megörökitendő, külön alapot gyűjt, arcképét művészi festményben a tanácsteremben helyezte el. Megörökítette Jeskó önmagát időtlen időkre még azok előtt is, akik nem ismerték, nem látták, mert alkotásai: a gyülekezetben minden kő, minden homokszem, a gyülekezet léte hirdeti áldott emlékét. Porkoláb Gyula. 1875-ben a vasmegyei Kissomlyó községben, egy régi kemenesaljai gyülekezetben született nemesi családból. A gimnáziumot Sopronban és Pápán, a theologiát Sopronban és Eperjesen végezte. Lelkésszé avattatása után Budapesten a deáktéri egyházban volt káplán, ahonnan az újonnan alakult zalaegerszegi missziói egyházhoz került rendes lelkésznek. Itt lemondva állásáról, Pécsre helyeztetett segédlelkésznek, majd Jeskó halálakor kineveztetett adminisztrátornak. A gyülekezet próbaszónokok hivásának mellőzésével megválasztotta rendes lelkészéül, amely minőségben 1908 okt. 25-én Horváth Sándor paksi lelkész és főesperes iktatta be. Porkoláb jó szónok és igazi költői vénával megáldott férfiú volt. Költői tehetsége már gimnázista korában kitűnt és theologus korában sok szép költeménye jelent meg a Luther-Társaság által kiadott „Evang. családi lapok" cimü vallásos néplapban és több vidéki hírlapban. Payr Sándor, az általa kiadott Hárfahangok cimü vallásos antológiához irt előszavában az ujabb kor jelesebb vallásos költői sorában emliti és több szép versének felvételével meg is örökiti nevét. 1915-ben betegsége miatt bejelenti állásáról való lemondását. Rövid nyugalomba vonulása fitán 1918 február 8-án bevégzi földi pályafutását; a szülői házban édesatyjával egy napon költözik át az örökkévalóságba. Legyen áldott a sok szép tehetséggel megáldott, fiatalon kifáradt lelkész emléke.