Baldauf Gusztáv: A pécsi ág. hitv. ev. egyházközség története. Pécs 1926.

Jeskó Lajos

45 — —» hogy a gyülekezet a legmelegebb szeretettel üdvözölte. 1899-ben az egyházmegyei elnökségtől visszavonul, szeretett pécsi gyülekezetének azonban továbbra is vezére marad. Nem sokáig, csak még két évig, 1901. okt. 25-én agg korára és beteg­ségére való hivatkozással 25 évi működés után kényszerittetve érzi magát arra, hogy a gyülekezet vezetésében is kérje helyet­tesittetését. A gyülekezet elévülhetetlen érdemeinek elismerése­kép minden időkre diszelnökévé választotta. Ha nem vehet tovább is részt a gyülekezetnek vezetésé­ben, lelkében továbbra is kiséri a gyülekezet életét, helesfai csendes magányában ide-ide gondol, ahol gazdag munkásságá­nak sikereit láthatta és ahonnan egy gyülekezet melegháláját érezte. 1903-ban az egyház iránti nagy jóindulatát még kimutatja azzal, hogy azon kiváló férfiaknak arcképeit, akik a gyülekezet meg­alakítása és anyásitása körül különös érdemeket szereztek, adományozza a tanácsterem diszitésére s pedig br, Prónay Gábor, szentmártoni Radó Kálmán, br. Prónay Dezső, Karsay Sándor, Gyurátz Ferenc, Nádosy István, Dobrovszky János és Schleining Károly arcképeit. 1913 március 8-án tért a minden halandók utján őseihez, kisérve szeretett családja és örökre hálás pécsi gyülekezetének legőszintébb részvététől. Emléke a pécsi gyülekezetben minden időkben kegyelettel fog őriztetni. Elete, áldozatkész munkás­sága világitó fáklya marad az egyházszeretetre és lutheránus egyházunkhoz való hűségre. Jeskó Lajos. Megismerkedve a pécsi ev. egyházközség történelmével és elgondolkodva az egyház sok küzdelmén, vajúdásán, majd sze­münk előtt lefolyni látva e szerény eklézsiának kis mustár­magból életképes fává lett erőteljes fejlődését, a két Nádosy hatalmas egyéniségének plasztikussá váló alakjai mellett meg­jelenik lelki szemeink előtt az egyszerű papnak, Jeskó Lajos­nak markáns alakja, akinek szelleme, ihlete egy félszázadon keresztül rányomta bélyegét mindarra, ami a pécsi ev. egyház érdekét képviselte. — Jeskó Lajos ott született, ahol sovány földben erős tölgyek nőnek, a Bakony övezte lutheránus Cser­nye községben 1841-ben. Innen hozta a tölgyéhez hasonló SZÍ­VÓS, erös, egyenes jellemét, amelyet nem ingathatott meg a gondok sok nehéz szélvésze. A fiatal tölgy még hajlik, de meg-

Next

/
Thumbnails
Contents