Baldauf Gusztáv: A pécsi ág. hitv. ev. egyházközség története. Pécs 1926.

Istentiszteletek

- 33 azokat a szülőket, akik gyermekeiket nem küldik hittanórára. Sok akadályba ütközik a bányatelepi gyermekek hitoktatása is. 1891-ben lépéseket tesz a lelkész, hogy a Pécsbányatelepen levő 24 ev. tanulót lehetőleg egy ottani tanitó tanitsa. Miután ez nem volt elérhető, a bányaigazgatóságtól kér kocsit a hitoktatásnak a helyszínen való elvégezhetésére. A kocsi rendelkezésére bocsáttatott és így Pécsbányatelep növendékei évenkint tízszer, a vasasiak kétszer részesülhettek vallásoktatásban. A tanulók száma állandóan növekedett és miután külön református hitoktató nem volt, ezek is az evang. hitoktató által részesültek hitoktatásban. Az 1868/69. tanévben a főgimnázium ev. növendékeinek száma 6 ev. és 1 ref. volt. 1869/70-ben volt: főgimnázista 5 ev. és 5 ref,, reálista 5 ev. és 2 ref. 1870-7l-ben fögimn, volt 4 ev, és 6 ref., reálista 4 ev,, 1 ref. 1875 76. tanévben főgimnázista 5 ev., 7 ref., reálista 7 ev., 7 ref. 38 elemista. 1885 86. tanévben főgimnázista volt 16, ev., 2 ref., reálista volt 10 ev. és 58 elemista. 1895/96-ban főgimnázista volt 2 ev., reálista 10 ev. és 74 elemista. 1905/6ban főgimnázista volt 8 ev., reálista 13 ev. és 80 elemista. — Ezen növendékek hitoktatása mellett az 1885/86 tanévtől kezdve gondoskodni kellett még a polgári iskolákba járó ev. növendékek hitoktatásáról is. Istentiszteletek. Istentiszteletek minden vasárnap és ünnepnap tartatnak bevett régi ev. egyházi szokás szerint. Vizkereszt ünnepét azonban 1918-ig nem tartották meg. 1908-ban szokásba hozzák a böjti istentiszteletek tartását, 1909-ben julius és augusztus hónapok kivételével a délutáni istentiszteletekét is, de részvétlenség miatt abba maradtak. Az istentiszteletek nyelve német-magyar volt és pedig háromszor egymásután német és egyszer magyar. 1871-ben Obetkó Zsigmond indítványára elhatároztatott, hogy minden második vasárnapon legyen magyarul az istentisztelet. 1902-ben elhatározták, hogy csak mindan harmadik vasárnap legyen német az istentisztelet nyelve, de újév napján és nagypénteken feltétlenül magyarul történjék az. Ez ellen, t. i. hogy az előbbi gyakorlat maradjon érvényben, több aláírással ellátott beadvány került a presbitérium elé, de a határozatot nem változtatták meg. 1903-ban Nádosy Kálmán indítványára határo3