Harmati Béla: Az Ősagárdi Ág. Hitv. Evangélikus Egyház története. Ősagárd 1936.

A templomépítés. (1785-86.)

6 gyarhoni prot. egyházak életében. Vallása miatt többé senkit sem lehetett büntetni, ha máskülönben ártatlan volt. Erre vártak az agárdi evangélikusok. A Türelmi Rendeletben megsejtették a szebb idők hajnalhasadását. Miután az evangélikusok szabad vallásgyakorlatát semmi sem gátolta többé, 1785 pünkösd másodnapjára tervbevették az első nyilvános istentisztelet tartását, jobb helyiség híjján a tágas községi pajtában. Ezt az első istentiszteletet KeLisch Sámuel bánki lelkipásztor végezte, akinek templomát agárdi hívek, az üldözések idején gyakran fölkeresték. A községi pajta a jelenlegi templom felépítéséig, valami 18 hónapon át nyilvános istentiszteletek itartására szolgált. Ugyanez évben lelkészt is választott a gyülekezet Bilszky János személyében (született 1755-ben, meghalt 1814-ben), aki azelőtt a nagyiami gyülekezetnek volt pásztora. Az újraéledt gyülekezet ez első lelkipásztora 30 éves korában került Agárdra és 29 éven át szolgált ennek a gyülekezetnek. Emlékét a temetőben egyszerű sírkő őrzi, ezzel a latinnyelvű (ma már ki nem betűzhető) felírással: ..Főtisztelendő Bilszky János úr, Isten Igéjének agárdi prédikátora, született 1755-ben, meghalt 1814-ben." A templomépítés. (1785—86.) Pásztora tehát már volt a nyájnak, de nem volt még temploma. Bilszky János hivatalbalépése után hozzáfogott a nagy műhöz: a templomépítéshez. Látjuk őt. mint egy újkori Haggeus prófétát, amint gyűlésre hívja egyházhíveit és lángoló lélekkel szól előttük a templomépítés elodázhatatlan szükségességéről. Javaslatára a hívek egy szívvel-lélekkel elhatározták a templom felépítését. Miután a gyülekezet létszáma nem érte el a tör-