Harmati Béla: Az Ősagárdi Ág. Hitv. Evangélikus Egyház története. Ősagárd 1936.

A lakosság származása

2 A lakosság származása. A török hódoltság előtt és alatt községünket tisztára magyarajkú. református vallású lakosság lakta. De a 16-ik század közepe óta Agárd temérdeket szenvedett a török megszálló katonaság, zaklatásaitól és pusztításaitól. A szörnyű vérveszteség következtében a lakosok száma rendkívül leapadt. A török kiverése után Gömör és Hont vármegyékből evangélikus vallású tótok telepedtek itt le és pedig három népes család. Az 1715-iki népszámlálás szerint a magyarajkú családok száma hat, a tótajkú családok száma három volt. (Lásd: Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai. Nógrád vármegye 100 old. — Bpest, 1911. Országos Monográfiái Ts. kiadása.) Öszszesen tehát kilenc népes család élt ekkor Agárdon. Öt év elmultával már fordított volt az arány: 1720-ban községünkben már csak három magyar, ellenben hat tót háztartást számláltak össze. Ettől kezdve a kétféle származású lakosság keveredett. Ősagárd szorgalmas népe tehát részben magyar elődöktől, részben tót elődöktől származik, amit egyfelől a mag}

rarhangzású. másfelől a tóthangzású családi nevek is bizonyítnak. Innen magyarázható, hogy e község lakossága a magyar Haza iránti hűséget a legválságosabb években is — minők a világháború és a kommunizmus voltak — megőrizte. Nem kis mértékben írható ez, egyebek között, ama bölcs lelkipásztorok helyes lelki vezetésének javára, akik az utóbbi évtizedek során a gyülekezetben működtek, mint Fabó András. Gaál Mihály és Horeczky Aladár. A világháborúban gyülekezetünk 23 fia hősi halállal pecsételte meg hazaszeretetét, kettőt, Szabó Jánost és Agárdi Mihályt vitéz Horthy Miklós kormányzó, világháborúban tanúsított hősies magatartásuk elismeréséül, vitézzé avatott.