Molnár Imre: Az orosházi evang. egyház rövid története. Orosháza 1930.

Második rész. Az orosházi ág. hitv. evang. keresztyén egyházközség rövid története. - 4. Templomépítés

29 édesgetni új települőket és biztosítani kellett va'lásuk szabadságát is. Ezért halasztgatta Békés vármegye Orosházán is a helytartótanács rendeleteinek a végrehajtását. És ezért támogatta mindig szíves készséggel az orosházi evangé.ikusok egyházépítő törekvéseit még a nagyváradi püspökkel szemben is, aki több ízben bepanaszolta őket, hogy templomukat engedély nélkül is felépítették. A vármegyének ezt az okos eljárását, a rögtörő munkáskezek védelmét tehát a r. k. földesúr és az állam gazdasági érdekei indokolták. 1759-ben pl. megengedte a vármegye az orosháziaknak, hogy az e.korhadt harangíllvány helyett a réginek a mintájára újat építhessenek. 1763-ban pedig pártolólag terjesztette fel a helytartótanácshoz az orosháziaknak azt a kérelmét, hogy téglából ép'thessenek maguknak új templomot. A helytartótanácsot azonban nem hiába hívták »eretnekek ostorának«, a kérelmet elutasította. Ugyanez lett a sorsa a következő évben beadott folyamodványnak is. Hiába hivatkoztak arra, hogy a téglát és faanyagot már be is szerezték, a helytartótanács csak fatemplom építésére adott engedélyt. Az orosháziak mit tehettek mást, — felépítették a fatemplomot. Hasonló nehézségek támadtak a toronyépítés körül is. 1775-ben már újra elkorhadt a harang faállványa. Hogy tehát ne kelljen minden tíz évben új harangállást készíteni, arra kérte az egyház, a helytartótanácsot, hogy téglából építhessen tornyot. Ez a kérlem is csak féiig-meddig teljesült. A templomtól két ölnyire építhettek ugyan téglaalapra harangállványt, da csak fából. Végre hosszas huzavona után 1777-ben megadta a helytartótanács-