Molnár Imre: Az orosházi evang. egyház rövid története. Orosháza 1930.

Második rész. Az orosházi ág. hitv. evang. keresztyén egyházközség rövid története. - 2. Veszélyben a község és az egyház

22 2. Veszélyben a község és az egyház. Az újonnan alakult községnek és egyháznak eleinte nehéz volt a helyzete. Szegény volt mind a kettő! Hiszen a vagyon nagyrésze ott maradt Zombán. És mégis boldogok voltak, mert elhozták onnan legféltettebb kincsüket, imaházuk kicsiny harangját. Mint ahogyan a szerető szülők életük kockáztatásával is kimentik gyermeküket az égő házból és nem törődve házuk pusztulásával, boldogan ölelik őt keblükre: úgy mentették meg a zombaiak is legdrágább kincsüket, imára hívogató harangjukat. Hosszú volt a kis harang útja Zombától Orosházáig. De valóságos diadalút volt az! Nappal a kísérő asszonyok, fiúk és leányok gondos keze simogatta, becézgette. Óvták a széltől, a portól, a hidegtől, vagy a perzselő nap melegétől. Éjtszakának idején pedig a viharedzett férfiak erős karja védelmezte a lappangó veszedelmek ellen. Mikor kijelölték az építendő község helyét, a tér közepére haranglábat ácsoltak. Majd felszerelték a kis harangot és imára harangoztak. A kietlen pusztaságban felhangzó harangszóra bujdosó őseink megilletődve borultak imára. Azután pedig megújult erővel fogtak hozzá a munkához, »fecskerakású« házikóik építéséhez. Nemsokára egész utcák keletkeztek. Néhány hónap múlva pedig elkészült a templom és az iskola is. Szegény volt a kis gyarmat népe, de boldog! Volt lakóhelye, temploma, iskolája, vallásos hite és lelkiismereti szabadsága. A boldogság derült egét azonban csakhamar vészes viharfelhők borították be. Ebben az időben