Mesterházy Sándor: A nemes–pátrói ágostai hitvallású evangélikus keresztyén egyházközség története. Csurgó 1903.

I. A politikai község

földekkel, t. i. szántóföldekkel mivelés alatt állókkal ós nem miveltekkel, mezőkkel, rétekkel, legelőkkel, mezőségekkel, kaszálókkal, szénáskertekkel, erdőkkel, erdőségekkel, hegyekkel, halmokkal, völgyekkel,^r*r~r^í^ mészárszékekkel, szőlőhegyekkel, szőllőskertekkel, előhegyekkel, vizekkel, folyókkal, halastavakkal, halászattal, a halaknak elzárásával és a vizeknek lefolyásával, malmokkal és ezeknek helyeivel, általában mindennemű hasznot és ezek járulékait csorbittatlanul, bármi néven neveztessenek, melyek saját helyes méréseik és régi határaik alatt ezen Pátró-birtokot jogosan és régtől fogva megilletik és hozzá tartoznak, a már megnevezett, következő birtokosoknak, névszerint: Dömötörfy Mártonnak, Jánosnak és másik Jánosnak, Gergelynek és Györgynek, Györffy Györgynek, Balázsnak és Mihálynak, Bebök Mihálynak és másik Mihálynak, Ssakáll Mártonnak és Istvánnak, mégis Balla Istvánnak, maguknak és örököseiknek és minden utódaiknak ezen uj adomány levelünkkel adtuk, ajándékoztuk és adományoztuk; sőt adjuk, ajándékozzuk és adományozzuk örökös joggal és visszavonhatlanul, hogy azt együttesen birják, birtokolják és használják; más, különösen az Isten gyülekezetei jogának megsértése nélkül. — Ezen híveinknek adjuk emez igazoló-levelünket, ezt saját pecsétünkkel, melyet, mint Magyar Király használni szoktunk megerősítvén. — Melyeket mi kiváltságlevél formájában újra kiállítani készek levénk, midőn ezek nekünk részletesen bejelentve lettenek. — Kelt Luxemburgh váruukban az Urnák Ezerhétszáztizenkilenczedik évében Junius hava 16-ik napján. Római uralkodásunk VIII-ik, spanyolországi uralkodásunk XVI. magyar és cseh és a többi országi uralkodásunk IX-ik évében. Károly s. k. Gróf Illesházy Miklós s. k. Sigray József s. k." Kezükben lévén a királyi levél a község határait igyekeztek a ns.-pátróiak kijavítani. Ugy látszik ama háborús világban nagyon gyakoriak voltak a határsértések. Az erkölcsök elvadulása folytán nem azt tartották az emberek, hogy: „a másénak ne bántsd a neve," hanem örültek, ha a szomszéd község földeiből valamit