Mesterházy Sándor: A nemes–pátrói ágostai hitvallású evangélikus keresztyén egyházközség története. Csurgó 1903.
VIII. Püspöki látogatás
— 45 — fáradalmait, megujult erővel folytatja útját. Máskor meg derült magaslaton tart állomást, honnan édes nyugalommal tekint vissza az elmaradott völgyre és kutató szemekkel néz előre az előtte feltáruló hegyes-völgyes vidékeknek kanyargós ösvényére, melyen uj lelkesedéssel sietend tova, hogy mentül előbb elérje édes otthonát. — Vándorolt egykor Izrael népe is a pusztaságon át a téjjel és mézzel folyó Kanaán felé. És e hosszú vándorlásnak ideje alatt Izráel fiai is sokszor megállapodának, 42 állomást tartának, hogy megnyugodjanak a fáradalmaktól és utmutatást, lelkesedést, erőt vegyenek a további vándorlásra. — így a többi között megállapodtak Márában, hol a keserű viz helyett édeset nyertek az Úrtól és intést az Isten beszédének való engedelmességre. (II. Móz. 15. 23.) — Majd meg a Sin pusztájában leltek pihenést és éhségük csillapítására fürjeket meg mannát, (II. Móz. 16. 1) — Azután tábort járának a Sinai hegynek alján és ott, miután nagy félelmek között látták az Urnák dicsőségét, vették a két kőtáblára irott, vezérlőikké vált törvényeket (II. Mózes 19. 1.) — így végre, — bár lassú és hosszú vándorlás, sok nehéz fáradság és kemény bűnhődés után, eljutottak az Ígéretnek földére, hová vezette őket a Jehova-Isten, előttük járván tűzben éjjel és felhőben nappal. — Vándorok vagyunk mi is. A földi vándorúton, — ág. hitv. ev. egyházunk dajkálása mellett és a Krisztusban Atyánkká lett Istenünk vezérlete alatt, — haladunk az Ígéretnek örökké megmaradó országa, a menynyország felé. Keressük Istennek országát és annak igazságát; munkáljuk földi boldogságunkat és égi üdvünket. Ezen szent vándorlásunkban mi is gyakorta, — a napnak alkonyán, a hétnek végén, az év bucsuzásakor, sőt egyébbkor is, — meg-megállapodunk, hogy kipihenjük az ut fáradalmait, elhagyjuk netáni tévelygéseinket és több bölcsességgel, uj erővel induljunk további utunkra. íme most ezen ünnepélyes alkalommal is, midőn