Mesterházy Sándor: A nemes–pátrói ágostai hitvallású evangélikus keresztyén egyházközség története. Csurgó 1903.

VIII. Püspöki látogatás

_ 43 — zeti lobogókat; a lelkészlak és a templom előtt nemzeti lobogókkal és virágfüzérekkel diszitett diadal-kapukat állítottunk és a a templomot meg iskolát belülről is felékesítettük. Délután 4 órakor egy tizenegy tagu bandérium vezetése mellett két kocsin egy üdvözlő bizottság megy az érkező püspök elé a p.-sz -páli falu végéhez. Ott a gyékényesből, Berzsenyi Sándor egyházmegyei felügyelő négyes fogatán érkező főpásztort a politikai község nevében néhány szóval Györffy János községi bíró üdvözölte. Mikor a menet a „borottványi erdő" széléhez érkezett, megkondultak a harangok ugy a mi templomunk tornyában, mint a r. katholikusok haranglábán és zúgtak míg csak a szeretett főpásztor a hivek lelkes éljenzése mellett a lelkészlak udvarára nem érkezett. Itt az egybesereglett hivek, presbiterek ás Héricz Sándor tanítóval, ki az iskolás növendékekkel, közöttük koszorús leányokkal érkezett ide, Mesterházy Sándor lelkész üdvözölte papi öltönyben a gyülekezetnek magas vendégét, a következő, szívből fakadt, beszédet intézvén hozzá: „Főtisztelendő és Méltóságos Püspök Ur! Mikor az első pünkösd napja elmúlt volna, az Üdvözítő Jézusnak apostolai megtelve Szentlélekkel szétmentek e világon, prédikálták az evangeliomot, építették Istennek országát — sok fáradozással. És az emberek, kik, akik áhítoztak a léleknek igaz kincsei: békéje boldogsága, üdve után, örömmel, lelkesedéssel fogadták az égnek eme hírnökeit. Mikor a pünkösd most ismét elmúlt, akkor a Szentlélek által ihletve Főtisztelendőséged is, mint Urunknak egyik vezérapostola kezébe vette az apostoli botot, apostoli vándorútra kelt, hogy prédikálja az evangéliumot, épitse Istennek országát — sok fáradozással. íme megjelenni méltóztatott ebben a mi kisded evangelikus gyülekezetünkben is, mely, mivel a legnagyobb valószínűség szerint már a reformáczió hajnalán keletkezett, legrégibb gyülekezete ezen egyházmegyének. A hosszú mult tanúbizonysága annak, hogy itt a szivek lelkesed-