Mesterházy Sándor: A nemes–pátrói ágostai hitvallású evangélikus keresztyén egyházközség története. Csurgó 1903.

VII. Épitésnek korszaka

— 38 — mártoni gyülekezet 30 frtot, a bányakerületi gyámintézet: 15 frtot, az egyetemes gyámintézet 30 frtot, a dunántuli gyámintézet 20 frtot; — Andorka Gyula akkori csurgói szolgabíró gyűjtött 16 frt. 49 krt; államsegély érkezik 500 frt; Battyáni Lajosné grófnő urvacsorai kehelyre 10 frtot ajándékozott; Dömötörfy Pálné 50 frtot hagyományozott; stb. stb. — A szorgalmas gyűjtést siker koronázza. Ugy hogy, mikor 1864-ben máj. 31-én, Andorka János esperes itt egyházlátogatást tart a gyülekezetnek már 5438 frt. 75 kr. tőkepénze van kamaton, pedig időközben a lelkészlaknál levő pinczén és a korcsmaépületen is tetemes javításokat és építéseket eszközölt. Nevezetesen a paplakhoz tartozó, bedűlt téglapinczét újra építette, a korcsmaházhoz egy szobát toldott, annak konyhájára kéményt rakatott, a ház alá téglapinczét készíttetett és ugyanoda istállót és pajtát építtetett. — Hogy a templomépítés annál kevessebbe kerüljön az egyházközség a szükséges téglát maga vetteti és hogy a tehérhordozásból senki se maradjon ki személyenkénti kivetést is eszközöl, melyből szintén szép összeg folyt be. — így előkészülve 1868-ban megkezdődik a templomépítés, melynek eszközlésére, anyagon és fuvaron kívül, az építőmesternek: Hencz Antalnak fizetnek 6100 frtot. És az építés oly gyorsan folyik, hogy a gyülekezet uj templomát nagy örömök és hálaadások között 1869-ben felszenteltetheti. A felszentelés alkalmával a helyi lelkész gyönyörű imát modott, a vidéki hivek is nagyobb adományokat hoztak és az erszényben: 6 frt. folyt be. Az óta áll az urnák ezen felszentelt háza, evang. gyülekezetünknek ezen ékes temploma. Tornya messze ellátszik a környéken. Harangjainak átható szava élénken hivja a hívőket Isten imádására, az Isten országának keresésére. — Vajha Te is megértenéd Atyámfia a hívogató szót, hogy letelepedve a szentek gyülekezetében mindig több kincset gyüjtenél a mennyországra. Iskola és templom után most már a sor az Ur szerény szolgájának: a lelkésznek lakására került. —