Materny Imre: Emlékezzünk! A nagyváradi ág. hitv. evang. anyaegyház száz éves fennállásának örömünnepe 1912. Nagyvárad [1913].
Istentisztelet
10 Istenbe vetett bizalom nemcsak 1. fölemelő érzés, hanem 2. építő, nagy dolgokat teremtő hatalmasság is ! I. A földi élet oly sok mindenféle szomorú csapásai, csalódásai között a létért való nem egyszer áldatlan küzdelemben, a bűn hódításai és rettenései közepette: szinte kívánja, keresi az ember az életnek kedvesebb, fölemelőbb jelenségeit, melyek e létnek nemesebb célját, küzdelmünk önzetlen, eszményi valóját, az emberi nemnek a tökéletesedés felé való szakadatlan haladását mutatják, jelzik előttem. Mert hiszen csak éppen leélni ezt a földi életet; élvezni a kínálkozó gyönyöröket; szenvedélyeinket, zabolátlan természetünket kielégíteni s aztán letűnni, megsemmisülni minden maradandó emlék, szerető, tisztelő szívek minden kegyeletes érzése nélkül: ez lehet élet, de nem a teremtés koronájának, nem közelebbről egy keresztyén embernek élete, kinek a hegyi beszédben maga az Úr Jézus tűzte ki éltefolyását e szavával: „ti vagytok e világ világossága, ti vagytok e földnek sava!" És mitől nyeri ugyan fényét, erejét e világosság, hogy elűzze eletünk ösvényéről a sötétség minden hatalmasságát? Mitől nyeri ízét e só, hogy megóvjon minket s általunk a társadalmat a romlástól? Attól a magasztos érzés ől, melyre mint általános emberi, velünk született, megtagadható, de ki nem irtható érzésre már fentebb rámutattam; mely érzés minden többi más érzézeinket, minden mi tetteinket, minden mi küzdelmünket megszenteli ; mely igazán a földi élet minden sivársága, bántó ellentétei között végtelen megnyugtató harmóniát, fölemelő érzést hív elő a szívben : Istenbe vetett hitem, bizalmam ez! Mert szép látvány az, midőn ártatlan gyermekek minta hímes pillangók keringve, futkosva űzik, hajtják egymást; gondtalan szívvel játszadoznak, nem törődve a rohanó idővel, csak a jelennek édes percét, kedves szórakozását óhajtva, észre sem veszik a gondos szüle rajtok pihenő szemeit, nem is hallják a hűséges szeretet hazahívó szavait. Szép, a szívet örömmel, szent reménnyel eltöitő látvány ez, — de szebb, fölemelőbb, szíveí-lelket megkapóbb, még a gonosz indulatot is elcsittító látvány az, midőn a játékban kifáradt, pihenni készülő gyermekét szeretettel biztatja szülője:
