Materny Imre: Emlékezzünk! A nagyváradi ág. hitv. evang. anyaegyház száz éves fennállásának örömünnepe 1912. Nagyvárad [1913].
Istentisztelet
6 A te hatalmad cselekedte ezt, nagy Isten, mely a kicsiből nagyot, a mustármagból terebélyes fát növel. A te bölcsességed választotta eszközül száz év előtt egy Fidy Istvánt, ki a Benned való nagy hitével, lángoló egyházszeretetével s törhetlen erélyével megvetette e gyülekezetnek a fundámentumát; s választotta ama másikat: Greskovits Józsefet, e gyülekezetnek első lelkipásztorát, hogy a megegyengetett talajon e városban evangelikus Sionunknak egy őrtornyot építsen... Hogy mikép vívták ők s utánok számosan ez egyháznak a vezetői közül „ama nemes harcot" s mikép hordták össze szemenként a köveket ezen egyháznak az épületéhez, — mennyi verejtéket ontottak, lelkesedést, szent erőfeszítést fejtettek ki az újkornak eme Nehémiásai, míg az ellenfél által hajdan lekicsinylően „árnyék egyháznak" nevezett ezen egyház ama fényét messzire szóró világító toronynyá lett, a minőnek ma látjuk: UramIsten, te azt mind jól tudod s be is írtad ezt nékiek előnyükre odafönt az élet-könyvébe. De azért ne vedd rosz néven, ha mi, utódaik s alkotásuknak élvezői, a te szentséges neved mellett ezen oltárnál az ő nevüket is emlegetjük s hálával adózunk ma emiéküknek. Óh, legyenek áldva még haló porukban is e nemesek! Sírjuk felett édesebben zengjen a légi madár, a patak lágyan csobogjon, a szélvész halkan suttogjon altató danát s a közelben elhaladónak szívébe áradjon sírjaikból az az égi ihlet, a mely őket hajdan oly nagy dolgokra képesíté! S a Krisztusi szellem, a melynek ők oly tisztes edényei voltak, éljen és munkálkodjék a mai s a jövő nemzedékek szívében is. Ez tegye őket erősekké a Benned való hitben, törhetetlenekké az egyházszeretetben. Ez forrassza őket testvérekül, hogy az együttérzés, kölcsönös támogatás által mindjobban váljanak alkalmasakká ama feladatok megoldására, a melyek reájuk az új században várnak. Ihless meg e gyülekezetben minden szívet, minden lelket ama régi, világot-átalakító pünkösdi lángnak a varázserejével, hogy ne legyen itt félénk senki, ha a Krisztusról bizonyságot tenni, senki ne érezze magát szegénynek, ha az egyházért áldozni, senki ne érezze magát fáradtnak, ha az egyház érdekében cselekedni kell 1 S forraszd össze e gyülekezetben a pásztor és a nyáj szivét is, igaz, gyöngéd, egymást megértő, egymást megbecsülő rokonérzettel, hogy kéz a kézben haladjanak ama legfőbb Pásztorunk: a Jézus Krisztus után. A pásztor el ne fáradjon az örökélet beszédének hirdetésében, a nyáj pedig meg ne fogyatkozzék az örökélet igéje után való szornjuhozásban. S a hirdetett igének adjon éltető erőt a te égi ihleted, hogy nyomán Krisztusban való élet fakadjon,
