Materny Imre: Emlékezzünk! A nagyváradi ág. hitv. evang. anyaegyház száz éves fennállásának örömünnepe 1912. Nagyvárad [1913].
Díszközgyűlés
22 György főtisztje voit, aki előbb Pozsonymegyében, később Kondoroson vezette a grófi uradalom gazdaságát. Ót jött meglátogatni öccse, akit annyira megszerettek a csabaiak, hogy nem is eresztették haza, hanem megválasztották magyar papjuknak és tanárjuknak. Csabán 33 éves korában vette nőül Sztraka Emiliát, a protestáns papi asszonyok kegyességben, erélyben, családja iránti gondos és hűséges szeretetben mintaképét, akivel haláláig boldog családi életet élt. Feleségének rokonsága, a biztos nyugodt állás Csabához kötötték, de a vágy, hogy a nagyváradi egyházat megmentse és felvirágoztassa, ide vonzotta. Engedett tehát Hegedűs Imre és társai hívó szavának és elfoglalta a lelkészi állást. Az ő fizetése sem volt kezdetben több mint Greskovitsé; igen sokáig két szobás lakásban kellett meghúzódnia. Mind az öt gyermekét felnevelte, magának és egyházának Nagyváradon becsületet és tiszteletet szerzett. Itt maradt közöttünk haláláig, bár innen több ízben nagyobb javadalmazású helyekre — igy Besztercebányára is hívták. Először is egyházát anyagilag akarta megerősíteni. Hogy új templomot és iskolát építhessen, német hittestvérekhez fordult segítségért. Németországot bejárta s a templom építésére jelentékeny összeget szerzett; személyes befolyásával a némethoni Gusztáv Adolf-egyesület támogatását is kieszközölte. Ez a támogatás azonban 1880-ban megszűnt és a Gusztáv Adolf-egylet csak az uj templom felavatásakor emlékezett meg egyházunkról. Rimler itthon főgondját az iskolára fordította. Az iskolára jelentékeny összeget, a templomra 30000 koronát, a nyugdíjalapra 10700 koronát gyűjtött. Ő még három nyelven : magyar, német és tót nyelven prédikált; az iskola és a város azonban teljesen megmagyarosította ide költözött idegen ajkú híveinket, úgy, hogy az isteni tisztelet nyelve kizárólag magyar lett. A független Magyarországnak nem volt rajongóbb híve Rimler lelkésznél. — Nagybátyját Rázga Pált, pozsonyi lelkészt a nemzetőrség szervezéseért Haynau felakasztatta. — A vértanú emléke mindig szeme előtt lebegett, de az ő hitét és bizodalmát nem törte meg. Mint ellenzéki ember nem kereste a hatalmasok kegyét, őt még is szerette és becsülte mindenki. — A város polgársága a képviselő testületbe beválasztotta. — A város reá bízta a Csesztivó intézet kezelését. (Csesztivó Ferenc bőrkereskedő és szenátor 1823-ban összes vagyonát, amely egy házból és 27000 váltó forintból állott, végrendeletileg elaggott és elszegényedett városi polgárok ellátására és ápolására hagyományozta).
