Materny Imre: Emlékezzünk! A nagyváradi ág. hitv. evang. anyaegyház száz éves fennállásának örömünnepe 1912. Nagyvárad [1913].
Díszközgyűlés
19 Luther tanai hazánkban, csak a Dunántúl, a felvidéken és Erdélyben a szászok között vertek gyökeret, a török hódoltság alatt levő részeken Zwingli és Kálvin tanai hódítottak. Igaz, hogy Nagyváradon először 1552-ben Köleséry Kristóf diák hirdette az új vallást Luther szellemében. — Az ő működésének nyoma sem maradt. A Kálvint követő papok azonban a biharmegyei magyarság legnagyobb részét megnyerték a reformátiónak.— Nagyváradon kezdetben Kálvin tanai sem terjedtek el, minthogy a r. k. püspökség és a káptalan teljes erejével ellenszegült minden hitújításnak. Az erdélyi fejedelmek alatta r. k. püspökség és a káptalan hatalma megdőlt és Nagyvárad befogadja a reformátusokat falai közé. A török kiűzetése és az erdélyi fejedelemség megdőlte után a r. k. püspökség és káptalan visszanyerte régi hatalmát és befolyását és 1784-ig megakadályozta a ref egyház megalapítását. Gróf Kolonits László püspök és gróf Korniss Ferenc gyalog mentek át Püspökibe, hogy hivatkozzanak arra, hogy Nagyváradtól egy óra járásnyira van ref. egyház, van ref. templom és igy erre Nagyváradon nincsen semmi szükség. A nagyváradi reformátusok 1784-ig, mig Ölasziban egyházat alapítottak, a várad-szőllősi ref. egyházhoz tartoztak. Ha a nagyszámú és nemcsak a megyében, de a városban is nagy erőt képviselő reformátusoknak ily nehézségekkel kellett megküzdeniük az egyház alapításánál, akkor elképzelhetjük, hogy az evangélikusoknak sem ment ez könnyen. Nagyváradra az ág. hitvallást követők csakis a török kiűzetése után, amint itt az ipar és kereskedelem fejlődni kezdett, költözködtek be, legnagyobb részben egyenként, szórványosan. Biharmegyébe Ér-Olaszi községbe Draveczky László cs. és kir. ezredes földesúr maga is evangélikus, 1751-ben a Rajna mellékéről telepített le evangélikusokat. Ér-Olaszi a vármegye engedelmével evangélikus egyházat alaoított és Zsolnay András személyében lelkészt választott. Az ér-olaszii hitközség azonban egy századig sem állott fenn, hanem beolvadt a református egyházba. Nagyváradon a 18-ik század végén az evangélikusok magán házaknál jöttek össze és közös ének után felolvastak egy-egy prédikációt. 1784-ben Róth György ezredes várparancsnok neje báró Podmaniczky Johanna a vár I-ső számú pavillonjába gyűjtötték össze a híveket, ahol az ér-olaszi-i evangélikus lelkész prédikációit hallgatták. A várparancsnok távozása után megszűntek a várbeli isteni tiszteletek és az evangélikusok Hoffmann János városi biró és
