Materny Imre: Emlékezzünk! A nagyváradi ág. hitv. evang. anyaegyház száz éves fennállásának örömünnepe 1912. Nagyvárad [1913].

Istentisztelet

12 jelszó — menekülni! A menekülők kisded csapata gyorsan igyekszik tovább — tovább a halál rémes árnyékából. De hát mit tegyen az, ki nem menekülhet, — ki érzi a mélységes sír felé való lassú sűlyedést. Óh borzalom, rettenet! És ekkor, midőn leszámolt a szív, az ész rövid percek alatt minden földi dologgal, kibontakozik az Istenbe vetett bizalom, az örökélet hite a szívekben s felcsendül a halál völgyében az ének: „Angyalaid karján át szállnom segíts nekem, Csak közelebb tehozzád, közelebb Istenem!" (Titanic hajón énekelték a sülyedők e zsoltárt.) (Fejes István) Maradt-e szem szárazon, szív megindúlatlan, midőn ezt olvasta a világ? Ennek az Istenbe vetett bizalomnak, hitnek fölemelő, kedves képe tárul elénk ez ünneplő gyülekezetben is, mely a századéves határnál megáll, mielőtt tovább menne, megáll s leteszi Isten iránt érzett bizalmának, hálájának adóját s ajkára veszi az Ur megsegítő kegyelmének köszöntő énekét: Erős várunk nékünk az Isten! Mert bizony, bizony sz. t., erős várunk volt! Hiszen ha csak a mi emberi erőnkre támaszkodunk, ha csak emberi bölcseség által akartuk volna föntartani ez egyházat — az nem lett volna elegendő semmiképen sem. Nem arra a várbeli gyülekezetre gondolok én most — melyet igazán a szívek Istenhez való vágyódása hozott össze: — hanem arra az időre, mikor az anyagi eszközök ugyan együtt valának, nem vala meg azonban a kölcsönös szeretet, bizalom egymás iránt; midőn a vezető és hívek meghasonlása már-már a feloszlás gondolatát érleli meg. És ekkor jő, bár emberi hívásra az a gondviselésszerű férfiú ide, kinek Istenbe vetett hite föléleszti a hívek hanyatló lelkesedését, összeszedi a szétszórt csontokat, életet önt beléjök; nem lankasztják hitét, bizalmát a szegényes, nehéz viszonyok, új élet kezdődik a pusztuló örökségen (Rimler Károly 1861-ben jött át Csabáról). Emberi erő, gondolkodás, hatalom volt az, mely az Úr e hű szolgájának szívét eltöltötte a szegényes, nehéz, áldatlan viszonyok láttára? Ha csak ez lett volna szívében, akkor bizonyára biztosabb viszonyok közé megy s ott tölti be nyugodtabb munkakörben hivatását: de szívében ott volt az Istenbe vetett bizalom törhetien ereje, hatalma s ime, itt az ünneplő gyülekezet szemeink előtt mely nem csak az Istenbe vetett bi-