Rimár Jenő: A nagyszentmiklósi ágost. hitv. evang. gyülekezet templomának felavatási ünnepe 1913. Nagyszentmiklós 1914.

I. Ünnepi beszédek és imák

8 retet kötelékével egyházunk minden egyes tagját, munkálva bennük a felebaráti szeretet erényét s igy a más hiten levők szivében is csak a szeretet húrjai rezdüljenek meg e templom láttára. Alig két éve e helyről beköszöntő beszédemben kettős feladatot tűztem elénk ez ügyben : épitsük meg templomunkat! Az utat hozzá abban kerestem, hogy törekedve ama lelki templomnak a Krisztus egyházának megépítésére, amely lélekben és igazságban van, hol egyedül a szeretet, a megbocsátó, könyörülő, a soha meg nem szűnő szeretet uralkodik, rendelkezünk majd amaz erőkkel is, hogy földi templomunkat felépítsük. Egyik sem könnyű feladat. Az egyiket, a könnyebbet szokatlan rövid idő alatt, mint csak remélhettük is, Istennek hála, ugy látszik, szerencsésen megoldottuk. Hogy e régi imaháztól teljes reménységgel válhassunk el, minden egyes evang. szivében fel kell gyúlni a vágynak, hogy ama lelki, élő templom, melyet a hitben és szeretetben egyesült lelkek serege alkot, mely földi fényhez nem hasonlítható dicsőségben ragyog egykor az örökkévalóságban, mi közöttünk is épüljön, megvalósuljon mi bennünk, tegye életünket áldottá, békéssé és boldoggá, „Áldjad én lelkem az urat és egész bensőm az ő szent nevét, áldjad én lelkem az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéteményeiről." Te pedig Megtartó Istenünk tölts be minket e reménységgel, a mi Urunk Jézus által, ámen.