Farkas Mihály: A nagy-geresdi ágost. hitv. evang. gyülekezet története. Sopron 1895.

I. Előzmények

I. Előzmények. A magyarhoni prot. egyház a 17-ik század elején érte el hatalmának s virágzásának tetőpontját. A Bocskay-féle szabadságharcz IGOG-ban kivivta számára az előnyös bécsi békét, mely teljes vallásszabadságot biztositott neki. Magyarország ekkor tulnyomólag protestáns ország volt. A főrendek — három család kivételével, — a nemesség, a szab. kir. városok s a nép nagyobb része a protestantismus tanainak hódolt. Sopronmegye s vele az egész Répcze-mellék már a 16. században a reformáczió elveit vallotta. Vannak kezünk közt levelek Körmendi János asszonfalvi, Soós János loósi prédikátoroktól, Kincses Pál kőszegi lelkészhez s ettől amazokhoz, valamint Reczes János csepregi seniorhoz 151 )G-ból, melyekben Meszlen, Kövesd, Szil s Bodonhelyra is történik hivatkozás, mint evang. egyházakra. Azonban a protestánsok, bár túlnyomó többségben voltak, s vallásszabadságukat szentesitett törvények védték, ezen a vidéken sem élvezheték soká a béke áldásait. A kath. klérus minden alkalmat megragadott, hogy őket törvényes jogaik gyakorlatában megakadályozza. A főurak közül, részint fényes hivatalok, részint terjedelmes birtokok Ígérete által, sokat visszatérítettek a kath. egyházba, kik aztán, földesúri jogaiknál fogva, alattvalóikat is kényszeritették — sokszor a legdurvább erőszakkal, — vallásuk elhagyására. „Ez időben (1621) pusztult el a csepregi virágzó gyülekezet is, valamint többnyire minden sopron- s vasmegyei gyülekezet, kivéve azokat, melyek nemesi birtokosságból állottak a Répcze-mellékén, Rábaközben stb.*) *) Pálfy: Egjh. t. 171 1.