Farkas Mihály: A nagy-geresdi ágost. hitv. evang. gyülekezet története. Sopron 1895.

XIII. Felügyelők

44 3. Alsó-káldi Káldy Jánosnak ajánlották fel, ki azt, megyei alispáni hivatala mellett is, elismerést keltő buzgósággal viselte 1824-ig a midőn a kerület bizalma az érdemekben gazdag férfiú felé fordulván, egyházkerületi felügyelővé választotta meg. — A közel harmincz évig lelkesen viselt hivatalra, az érdemnek osztatlan elismeréséül, utódául fiát: 4. Alsó-káldi Káldy Józsefet helyezte a kivívott közbizalom, ki ez időtől 1823 szept. 19-től fogva, bár 1843 ban az egyházmegye is felügyelőjévé választotta, 1860 jun. 3-áig, példás kitartással 's nemes áldozatkészséggel vitte szeretett gyülekezetének kormányát; a midőn a Convent „hosszas hivataloskodásáért (35 év) 's többször tanúsított áldozatkészségeért hálás elismerését nemcsak jegyzőkönyvileg örökíti meg, hanem külön hálairatban is kifejezni elhatározta." (Conv. jkv. 291 1). Utódává: 5. Fodor Pál, a Convent eddigi buzgó főjegyzője választatott. 1860. jun. 10-én, ki hivatalát nagy ügyszeretettel 's tapintatossággal viselte 1866 okt. 21-éig. Ekkor helyet engedett a vallásához való hü ragaszkodásáról ismert 's szintén köztiszteletnek örvendő : 6. Szemerei Nagy Jánosnak, ki ugyanazon év decz. 2-án választatott meg, de hivatalát csak 1867 jan. 13-án foglalta el. Az ekkor tartott Convent megemlékezvén volt felügyelőjének Fodor Pálnak érdemeiről, ki már 1839-ben megkezdte egyházi hivataloskodását mint helyettes-, 1849—1860-ig mint rendes jegyző, ez időtől fogva pedig- mint felügyelő, mely hivatalokban folytonos buzgó munkássága s szakavatott tapintatos eljárása által kőzelismerést vivott ki: legmélyebb sajnálattal fogadta lemondását, mely által benne, a nyilvános munkatéren egy lelkes és szakértő ügybarátot vesztett. Egyszersmind, mig egyrészt legmélyebb háláját iránta jegyzőkönyvileg megörökíti, másrészt ragaszkodik abbeli reményéhez, hogy a mit benne a hivatalos téren elvesztett, azt a munkás férfiúban, mint a gyülekezet ügyszerető köztagjában feltalálandja! (Conv. jkv. 387—388 11). Az uj felügyelő Nagy János azonban a gyülekezet közfájdalmára egy hónapig tartó hivataloskodása után (1867 febr. 12.) elhalálozván, a gyülekezet, Rupprecht Lajos ur indítványára a márc. 10-iki Conventen közfelkiáltással, nagy lelkesedés közt ismét: 7. Fodor Pált választotta meg felügyelőjének, ki látva az osztatlan hü ragaszkodást, meghatottan fogadja el a benne összpontosult bizalom e kitüntető ujabb tanújelét, 's hivatalát folytatja 1870. márt. 27-ig, midőn azt, az egész tisztikarral együtt, ismét leteszi a gyülekezet kezébe. — A hü munkálkodás elismerését 's a gyülekezet háláját egy 15 tagu előkelő küldöttség fejezte ki az érdemekben gazdag férfiú iránt. Utódává az áldozatkészségéről ismert: 8. Rupprecht József választatott" meg 1870 apr. 10-én, ki hivatalát 1872 nov. 10-én, nemeslelkü alapitványozás kíséretében letette.