Farkas Mihály: A nagy-geresdi ágost. hitv. evang. gyülekezet története. Sopron 1895.

XI. Lelkészek

39 sát kérve. — A julius G iki Convent pedig, a már kinevezett bizottságot az ez évben Palotán tartandó kerületi gyűlésre oly utasítással küldötte ki, hogy ott a lelkésznek, még ez év november 1 ig megtörténendő hivatalos elmozdítását, feltétlenül eszközölje ki. — A bízottság az aug. 24-iki Conventen írásban terjesztette be kiküldetésérőli jelentését, mely szerint Illyés Pál a gyülekezetből hivatalosan elmozdittatott, s hivatalát 1823. szeptember 8-án elhagyni kénytelenittetett. — Utánna a gyülekezet a nagy-barati lelkészt: 6. Kiss Józsefet hívta meg, ki 1824. virágvasárnapján tartotta beköszöntőjét. — Huzamosabb, közhasznú hivataloskodása után, 'a gyülekezet közfájdalmára 1841. oktober 3-án 49 éves korában elhunyt s oktober 7-én a nagy-geresdi sírkertben eltemettetett. Követte őt: 7. Pálfy József 1842. pünköst első ünnepén tartva meg beköszöntő szónoklatát. Előzőleg mencshelyi (Veszprém m.) lelkész, majd a soproni főiskolában a nyelvtani felső osztály tanára. Innen hívta meg a geresdi gyülekezet bizalma, melynek ő engedett is. Hivatalát azonban tényleg csak a tanév végén, julius elején foglalhatta el, mely idő alatt a lelkészi teendőket Varjú József helyettes végezte. — Az a fáradhatatlan tevékenység, rendszeretet, mely e nagy férfiút jellemezte, meghagyta áldásos nyomait mindenütt a gyülekezetben is. — Az anyakönyveket nagy szakértelemmel s ügyszeretettel rendezte s belőlök, közel 70 év felhalmozott anyagából, páratlan türelemmel s fáradságot nem ismerő szorgalommal betűrendes kivonatot készitett.*) Az 1845. november 14-iki egyházlátogatás alkalmából terjedelmes jelentést készitett a gyülekezet állapotáról. Az érdemekben gazdag lelkész, — miután a Gondviselés egy még nagyobb munkára, a kerületi soproni tanitó-képző megalapítására hívta fel, geresdi lelkészi hivatalát 1853-ban nov. 3-án letette. likkor a gyülekezet figyelme, mindjárt az 1854. január 3-án tartott (konventben, a dunántúli egyházkerület nagynevű superintendense : 8. Főtisztelendő Haubner Máté felé fordult, kimondván egyhangúlag, hogy lelkészének, a hazafias érzelmei miatt fogságot szenvedett főpásztort óhajtja meghívni. A formális választás már február 2-án nagy lelkesedés közt, közfelkiáltással meg is történt — s az eredmény, tudomásvétel s megerősítés végett a hely. sup. hivatal utján, a legfőbb helyre felterjesztetni határoztatott. Julius 9-én a megválasztott lelkész felhívja a gyülekezetet, hogy megerősittetését, a magas kormánynál, külön felyamodvány által szorgalmazza, — mit a gyülekezet készséggel teljesít. E folyamodványra deczember 7-én érkezett meg a soproni cs. és kir. kerületi helytartóság leirata, melyből a gyülekezet sajnosan értesült, hogy Haubner megválasztása nem erősíttetett meg. Minthogy azonban a leirat magát Ilaubnert utasította, saját személyében teendő kérvényeO újította meg a Coníirm. anyakönyvet s mind a 3 anyakv. II. kötetei. 1847-ben.