Révész János: A mi osztályrészünk : A nagybányai ág. h. evang. egyház története. Nagybánya 1905.
II. Küzdelem a létért
23 2. Paruchidnak Scholának alkalmatas helyek és házak adattassak. 3. Az Harangok közönségessek lévén, mi is az mikor akarunk harangoztathassunk. 4 Dézmáinkat az JV*. ország D&terminatioja szerint magunk és nem más Praedicátorának adhassuk. Az jelenvaló sub sequestro levő Dezmához is Praetensionkat tartván, az mennyit mü adtunk restituáltatni kivánnyulc. 5. Mint hogy szeginy Ecelesiánknak promotiójára sohunnat sem az Város közönséges Malom, vagy egyebbéli proventusből nem segittetünk, tsupán csak ex propriis sumptibus tarttyuk és fizetünk, Praedikatorunknak, minden esztendőben adós maradván, tsak az ordinariumbeli 120 forintokat sem praestálhatyuk (?) Az Méltóságos Cjmissio ez iránt tegyen Istenessen reflexiót. 6. Az Ispotályban a mi szeginyeink is vitettessenek bé. 7. A. N. Ország végzése szerint, sine discrimine Relligionis az Cívis érdemes személlyék ad publica officia Civitatis recipiáltassanak. 2'') Mivel azonban a nagybányaiak kérelme a comissiónál pusztában elhangzott szó volt, Apafy kíséretet küldött a lelkészeknek s felszólította őket, hogy vonuljanak Görgénybe, ahol állandó tartózkodási találnak. A ref. lelkészek el is mentek, az evang. lelkész: Cseh Márton azonban Beszterczére költözött hívei kérelmére, hogy esetleg változván az idők, hamarább juthasson egyháza körébe. 2Ezen reményűkben azonban csalatkoztak az evang. egyház hívei, mivel 1689. decz. 11-én azt a felsőbb határozatot vették, hogy mind az ágost mind a lielv. hí tv. evangélikusok az előbbi rendeletek értelmében ujjonnan figyelmeztetnek arra a határozatra, miszerint, sem a városon belül, sem azon kivül, nyilvános istentiszteletet tartaniok nem szabad. 2 7) Ilv szomorú viszonyok között, daczára annak, hogy ki voltak téve a hatalom kénye-kedvének, üldözési mániájának, az evangélikusok mégis tiszteletreméltóan együtt éreztek, összetartottak s tömör falanxot képeztek. A száműzött papnak rendesen kiadták évi fizetését, a ki a szomszédos Koltóra 2 8) eljárt évenként kétszer s a nagybányáink odn mentek urvacsorát venni. Már halvány reménysége is alig élt a hívekben annak, hogy valaha ismét visszanyerik vallásszabadságukat! 4
