Baráth József: A mérgesi ágostai hitvallású evang. egyházközség 300 éves története. Győr 1934.

III. A gyülekezet története, a XVIII. század első felében. A vallásgyakorlat megszüntetése 1756-ban. Mérges mint Tét filiája.

13 János, alesperes ez év március 8-án adta ki neki a felavatáshoz szükséges bizonyítványt, de már akkor tiltakozott felavatása ellen, mert a papi állásra méltatlannak tartotta. Kajári István érdekes alakja e kornak; összeférhetetlen, iszákos, nagyhangú ember, akinek már Mérgesből is fegyelmi okokból kellett távoznia. Az 1731. évben Lovászpatonára megy, de már a következő évi kispéci gyűlés kénytelen elitélni az esperes ócsárlása és rágalmazása miatt 4 frt bírságra és dorgálásra. Szinte érthetetlen, hogy a tekintélyes kispéci gyülekezet ezek után a derék és tudós Károlyi István helyébe az 1737. évben mégis lelkésznek választja. De itt sem javult meg, panaszolják hívei, hogy feleségével botrányosan veszekedik, majd az 1739. évben „maga rendetlen viselése és mértéktelen itala" miatt a gyülekezetet is nagv bajba keverte. Ugyanis egy alkalommal a gyömörei és kajári plébánosok egv bencés baráttal a prédikátor látogatására érkeztek, de nem találták otthon s amint a kispéciek meglátták a 3 papot a templom körül ólálkodni, azt hitték, hogy a templom elfoglalására iöttek s ,,valami nagy lárma és naev verés esék vala a papokon". Ebből persze nagy ügv lett; 300 frt bírságot kellett a kispécieknek fizetniök s sokat húzták-vonták őket a vármegyére s 4-et közülük 1 hónapra bebörtönöztek s a hónap 4 péntekjén a győri piacon derekasan megcsapták őket. A gvülekezet is, a felsőbbség is Kaiárit okozta ezért a sainálatos esetért s mivel amúgy is sok volt már a rovásán, esztendeje kitelvén, elküldötték (dimittálták). Hiába fogadkozott az 1740. évi aug. 21-t téti gyűlésen, hogv többet gyónáson kívül ,,egv kalán bort" sem iszik s ha e fogadását megszegné, az esperes 50 frt bírságot vehessen raita, botlásait most már nem bocsáitották meg. Ezután egypár évig fára nélkül kóborolt, míg végre 1748. évben a dörgicsei gyülekezet rövid időre ismét alkalmazta. 1749. évben pedig a nagy beteg Perlakv József fogadta magához szánalomból, majd ennek halála után rövid ideig Nemeskér adminisztrátora is volt. de megjavulni nem tudott, mert Fábrv Gergelv vadosfai püspök 1750 ápril 29-én Balogh Ádám nemeskéri lelkész jelenlétében ismét kénytelen meginteni, hogy végre az Isten szerelmére gondoljon lelke üdvével is s tartózkodjék a mértéktelen ivástól. Szokása szerint ismét nagy hangon megígéri, hogy ezután csak vizet iszik, mégha a vízivástól halálos betegséget kapna is. (Si forte ipsi ex potu aquae morbus lethalis contingeret.) De a püspök feljegyzése szerint rajta is beteljesedett II. Péter 2, 22. mondása: Nagy hibái mellett jó tulajdonságai is lehettek. Bizonyára jó szónok lehetett, másként érthetetlen volna, hogy olyan tekintélyes gyülekezetek, mint Kispéc, Patona és Nemeskér papjuknak alkalmazták. Távozása után 1731-ben a mérgesiek Turzó János licentiatus tanítót választották meg Beziröl. Licentiatus tanítóknak azokat ne" vezték, akik nem csupán a prédikálásra. de az esketésre és keresztelésre is fel voltak hatalmazva a püspöktől. Turzó János éppen ellentétje volt elődjének. Józan életű, csendes természetű, buzgó és